Büchner divatban van. Sőt: dívik. Tavaly Balázs Zoltán ódon-modern Leonce és Lenát remekelt. Jövő hónap elején a Berliner Ensemble felújítja Bob Wilson díszletével, világítási tervével és rendezésében a vígjátékot. Balázs Zoltán meghívta a palermói Claudio Collovà rendezőt a Maladype Színházhoz Woyzeck-látomásából műhelymunkát levezetni, Thurzó Gábor fordítását összevegyítve Halasi Zoltán szövegeivel és Rónay György elmerülő verseivel.

Büchner mindig modernnek hatott. Kedvelt volt Weimarban. Divatozott a náci-Németországban. Az NDK-ban és az NSZK-ban. Minden újdonságnál frissebb volt. Büchner alkalmasnak mutatkozott mindennek és annak ellenkezőjére is.

Balázs Büchner mesejátékánál rendelhettek a nézők: kik folytassák az előadást. Minden játszó fölkészült volt minden szerepből. Collovà előadásában négy Woyzeck van és négy Marie. Minden megnégyszereződik. Egymás tükrei a színészek. Négy a gyilkos, négy az áldozat. De ki a gyilkos, ki az áldozat? A legelején már temetik Woyzecket. Azután felakasztják. Majd elítélik. És csak a legvégén következik a csalfa asszony bűne és a borbély gyilkossága. Az első negyedórában a hátsó falnál mázas tányérhalmok mögött négy nő (Bakos Éva, a Katona Vadkacsájában Hedviget adó Simkó Katalin, Fátyol Hermina és Kamilla). Bakos magazint lapozgat. Továbbadja. A többiek is végignézik. A nézőknek nem mutatják meg, mit néznek. Ennyi rendezői szószátyársággal, persze, hogy a Büchner-töredék előadása a Thália Stúdiójában (szünet nélkül) két óra hosszat is eltart.

A színészek háta mögött Bajkó György fémből készült csillárjai függenek. Fémfoglalatban befőttesüvegek vizelettel telten. Innen akasztja le a 4 Woyzeck (Lendváczky Zoltán, Tompa Ádám, Orosz Ákos, Páll Zsolt) a maga üvegét, hogy csörrenve csurgasson vödrébe az orvos parancsára. Lendváczky tavaly még Papp Zoltán néven volt jó. Mivel a név foglalt színházilag, kacifántosra változtatta. Makai Hajni tömör fogalmazású jelmezei ízlésre és rátermettségre mutatnak.

A nézők kulturális gátlása, fegyelmezettsége, reménytelisége végig tűri a nehéz és előadóilag első osztályúan kivitelezett gyakorlatsorozatot. Vokális, koncentrációs, erőnléti, egyensúlyozó etűdjeit. Nem hiszem, hogy akad még egy társulat az országban, ahol a tagok vállalnák a kínzóan nehéz és önmutogatásra alkalmatlan feladatokat. Időnként felforrósodik a színpad. Az összpontosítás, a színészi önáldozás és a feladat ellenkezés nélküli szolgálata elismerést érdemel. Az elvégzett gyakorlatok a későbbiekben megtermik eredményüket. Hasznot hajtó – különösen pálya elején járó fiataloknak – a bonyolult leckéket teljesíteni.

A tér széltében felsorakoznak a játékosok, mikor már nincs tovább. Nagy szünet. Az egyik meggyötört néző tapsba kezd. De még eléneklik – mosolyogva – a vizsga záródalát, ami után valószínűleg az osztályfőnök jutalomkönyveket oszt szét a legszorgalmasabb nebulók között.

Molnár Gál Péter, Népszabadság Online, 2008