– Orosz István képzőművészeti előadássorozata 2012

képzőművészet – animáció – rejtelem

Orosz István grafikus-animációs filmrendező irányításával 2012-ben indul képzőművészeti kalauzunk, mely a képzőművészet egészének meghatározó korszakait vizsgálja és aprólékos elemzéssel hívja fel a résztvevők figyelmét a társművészetekre hatással bíró egyedi, különleges alkotói stílusokra és stílusjegyekre. A sorozat vezetője a grafika-festészet–animáció témakörében fogalmazza újra képzőművészeti tudásunkat, miközben elmélyülten foglalkozik a meghatározó, új szemléletet hozó alkotók személyiségével és életútjával is.

Az álló- és mozgóképekkel kísért képzőművészeti sorozat meghívott előadók társaságában, a nézők aktív bevonásával alkalmanként egy-egy olyan szokatlan kultúrtörténeti témát vet fel, amely mögött különös titkok sejthetőek/rejlenek. Szó lesz a megforduló időről, az anamorfózisokról, a melankóliáról és a 34-es számról, hazugságokról, M. C. Escherről, egy francia kastély pincéjéről, félbevágott képekről, a perspektívákról és bolsevik sakkpartikról.
Az előadások minden hónap utolsó keddjén voltak.

Orosz István, Kossuth-díjas grafikusművész, animációs film-rendező.

Nézői reflexió honlapunk vendégkönyvében:

„Ismét elképesztően nagy merítést kaptunk művészi példákból. Varga Anna Gizella friss nemzetközi kitekintést adott egy online plakátpályázat még nem is publikus darabjaiból, hadd érezzük magunkat beavatottnak!, a közös téma a gender-kérdés volt; aztán a visszatekintésben más nagy, alapvető problémákról szóló plakátokat mutatott be nekünk, köztük a saját munkáit is. Ezek már nem is képbe foglalt szonettek, hanem inkább epigrammák: feszes formában egy poénra kihegyezett, erős mondanivalójú, tömör grafikák.

Balogh István, a 88 éves grafikus élete legelső(!) önálló kiállításáról Orosz István tartott összefoglalót. Ezekkel az alkotásokkal valószínűleg egy plakáttervező tankönyvet lehetne összeállítani: hogyan fogalmazzunk képbe gyakorlatilag bármit, amire a megrendelés szól úgy, hogy hasson is, üssön is és mégis a jó művészi ízlésen belül maradjon a harsánysága.

Végül Orosz István a saját munkáiból mutatott hosszú sorozatot. Hogy a költészeti analógiáknál maradjak, a szonettek és epigrammák mellett itt már képi limerickeket is láthattunk, fanyar, néhol keserű humorral, abszurd elemekkel, erős poénokkal, a téri paradoxonok szellemes alkalmazásával (amikor egy sarok lehet konvex vagy konkáv, a lépcső egyszerre vezet balról és jobbról is lefelé, az ablak meg éppen befelé és kifelé is nyitva van: ínyenc vizuális csemegék egy "sima" reklámgrafikán...) - csak győzzük nézni.

Lazításképpen Orosz Anna Ida hozott nekünk ismét animációs filmeket, nekem Ducki Tomek Életvonala maradt meg: órakerekek szép, szomorú szerelme (YT-ról letölthető!)”