Odüsszeusz története az európai kultúrkör egyik legalapvetőbb sztorija. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy az otthon hagyott feleség szemszögének elmesélése vajon túlléphet-e a feminista elvárások kielégítésén, megállhat-e önállóan érvényes alkotásként. Az előadás megnyugtató választ ad a kérdésre.

Margaret Atwood 2005-ben megjelent Pénelopeia című regénye már címében is jelzi, hogy a jól ismert mitológiai történet fókuszát Odüsszeuszról annak feleségére, Pénelopéra helyezi. Homérosz művét számos szempontból lehet elemezni, de jellemzően a férfiak (Odüsszeusz vagy Télemakhosz) állnak ezen megközelítések középpontjában. Az újdonság erejével hathat tehát Atwood műve, amiben a már évszázadok óta halott Pénelopé az alvilágban meséli el saját életét.

Balázs Zoltán rendezése ezt az újszerű hatást ötvözi a hagyományos színházi eszközökkel. A színen három trónt látunk, amelyeken méltóságteljesen foglal helyet három alak. A karakterek közötti hierarchia a jelmezeik színeiben is megjelenik. Orbán Nelli Helenéje aranyban, Varga GabriellaPénelopéja ezüstben, Bajkó Edina karakterei pedig bronzba öltözve jelenik meg. Németh Anikójelmezei változatosak, de egyszerűek. Egy Pénelopéról szóló előadástól joggal várhatnánk el, hogy ő kapja a legdíszesebb és legnemesebb fémet idéző öltözetet, ám a rendezés Helenét ruházza fel ezzel. Ha ebből a gesztusból még nem is egyértelmű, Pénelopé gyerekkorát megismerve tisztán láthatjuk, mennyire elnyomva érzi magát nővére által. A ruha és az elbeszélés azt az érzést idézi, amikor az ember saját élete mellékszereplőjének gondolja magát. Nem meglepő tehát, hogy amikor Odüsszeusz gyengéden viselkedik vele és Helené iránti közönyösségét fejezi ki, Pénelopé örök hűséget fogad neki.

Az előadás története nem csupán az Odüsszeia hátterében, Ithakában játszódó eseményeket meséli el. A szereplők pontosan tizenkét fejszével vannak körülvéve, ami baljósan vetíti előre Odüsszeusz hazatérésének brutális körülményeit, de a történet nem korlátozódik a trójai háború idejére. Éppen ez az, amelynek segítségével az előadás túllép a nagy férfitörténetek mögötti elnyomott nők történetének elmesélésén. Ha csak a női sorsok felvonultatására törekedne, könnyen válna feminista kinyilatkoztatássá, ennél azonban érzékenyebben viszonyul a karakterekhez, elsősorban Pénelopéhoz. Így pedig általános női és emberi problémákat képes megmutatni.

Az idő legnagyobb részében a trónokon ülő színészeknek leginkább a szövegmondással és apró gesztusokkal van módjuk árnyalni a karaktereiket. Varga Gabriella ezt a feladatot maradéktalanul el is végzi. Már az első pillanatokban képes megjeleníteni a büszke, mégis sérült és bizonytalan uralkodónő karakterét. Helenében ehhez képest semmilyen bizonytalanságot nem láthatunk. Orbán Nelli nemcsak testtartásával és tekintetével, de hárfajátékával is mindenkihez képest felsőbb pozícióba helyezi Helené karakterét. Bajkó Edina karakterei általában szolgálók, mégis képesek elgondolkodtatni a főhőst. Ehhez pedig olyan rugalmas színészi játékra van szükség, ami magabiztosan ugrál a komoly és a gúnyos, szarkasztikus hangvétel között.

A Pénelopeia egy forgó díszleten, a jelmezen és néhány színes fényen kívül kizárólag a színészeiből építkezik. Ezek a színészek pedig mesélnek, ahogyan a karaktereik – elsősorban Pénelopé mesél. Az előadóművészetek legősibb formáit idézi ez a mesélő gesztus, ami olykor hangszeres kísérettel történik. Ahogyan Homérosz elmesélte Odüsszeusz történetét, ahogyan Odüsszeusz elmesélte saját kalandjait a Phaiákoknál, úgy Pénelopé is elmeséli saját életét az alvilágban. Ezzel természetesen képviseli azt az álláspontot is, hogy a saját élet elmesélése és összegzése nem csupán a férfiak kiváltsága, nem kizárólag nekik lehetnek epikus kalandjaik. De ennél általánosabban bennünket, nézőket is önmagunk életének, döntéseinek és kapcsolatainak vizsgálatára hív.

Ez a mese mélyen személyes és önreflektív. Pénelopéban nincs harag a férje iránt, nem szeretné őt megváltoztatni, inkább a saját döntéseinek következményeivel vet számot. Ez az érzékenység pedig még a kevés felvonultatott eszköz ellenére is képes megtartani a néző figyelmét. 

Keszte Bálint, Revizor Online, 2024