Szotyiztak volna az ókori görögök? Ha igen, akkor lehet, hogy tangóztak is. Ha történeti hűségre nem is, a mű újító szándékú interpretálására annál inkább törekedett a Maladype Színházban Juraszek Zsuzsanna és Társulata.

Remek ötlet, hogy a legyek jelenlétét, körözését és idegesítő röptét a szotyolamagokkal, főként a héjak pöckölésével, dobálásával imitálják. A szereplők végig szotyiznak: ha beszélnek, várnak, esznek vagy mérgesek. A nyolcszögletű vörös padlón magokkal cikkezik fel a szeánszhoz illő teret, és a drámai hatásokat szotyizuhatag kíséri (hol a játszók szórják ki a zsebükből, hol zeuszi magasságokból érkezik). A színpad úszik a napraforgómagban. Mondanám, hogy pompásan szotyizunk, de a darab valójában az ókori görög drámákhoz nyúlik vissza, és egzisztencialista gondolatokat jár körül.

A legtöbb erősen elgondolkodtató előadásnak jót tesz, ha van benne könnyedség, ezen az estén is szomjazzuk a találékony színpadi koreográfiákat, szándékosan elhelyezett anakronisztikus elemeket és kreatív megoldásokat. Ez utóbbira példa az állandó kántálás, ami az említett nyolcszögű alaprajzzal, a papnőknek öltözött hölgyekkel és az életre keltett „lelkiismerettel” (Erőss Brigitta) kiegészülve, enyhe okkultista színezetet is ad az Oresztész és Elektra mítoszán keresztül megjelenített drámának. Nem öncélú a hangulatkeltés, a bosszúállás szerves része a cselekménynek.

A darab a testvérpár közösen eltervezett és Oresztész által bevégzett királygyilkosságról szól, de közben a szerző, Euripidész, Aiszkhülosz és Szophoklész feldolgozásait is felidézve, a szabadság határairól filozofál. Oresztésznek a szabadságán kívül nincs semmije és senkije, még a rabszolgasorba vetett Elektra is idegen számára, viszont bízik abban, hogy a gyilkosság által, amivel felszabadíthatja testvérét, talán magára talál. Juraszek jól fogja meg az egszisztencialista konfliktus lényegét, amely Oresztész vívódásában mutatkozik meg: mi a jobb, Elektrához kapcsolódni vagy a szabadságot maradéktalanul megőrizni? A válaszhoz a rendező Goethét is segítségül hívja, így tágítva ki (határtalanra) a mű kontextusát.

Pál Zoltán Oresztész szerepében kiválóan helytáll, remek fizikuma látványossá teszi mozgásának dinamizmusát, s ez görög hőssé avatja. Lukács Andrea Elektrája jól megformált, Mesés Gáspárt (Püladész) arcjátéka teszi emlékezetessé. Zsenák Lilla (Klütaimnésztra, Erinnüsz) akkor a legjobb, amikor tangózik, Erőss Brigitta (Iphigénia, Erinnüsz) pedig, amikor marionettbabaként, hidegrázóan, csaknem katatón énekel. Az asszimetrikus szabású jelmezek (Kiss Daniella Bernadett) többnyire tógára emlékeztetnek. Juraszek Zsuzsanna dramaturg első rendezése (túl) nagy vállalás: a mondanivaló nagyobb ívű, mintsem, hogy kisszínpadi viszonyok közt, kamara-előadásként jelenítsék meg. De a sok eredeti ötlet és a fizikai színház elemeinek beépítése miatt a produkció mégis ígéretes rendezői bemutatkozásnak bizonyul.

Kiss Annamária, Magyar Narancs, 2023