Fehér Elephánt: Übü király
Übü a kortárs színház próbaköve, a Nagy Krakkó-járások idején vagy hatfélét láttunk, a legújabb Titkos Lakásban, mely a legendás "Tilos az Á" fölött található, fűszeres theával megvadítva ücsörgünk a Hírlapkiadó Vállalat eladatlan újsághegyei között. A szereplők vakmerően csúsznak-másznak a papírormok között, valóságos makula-túrákat tesznek, miközben abszolválják a teljes színlapot. De mi mindenre jó az a tömérdek újság! Bajuszt, szakállat, csákót formáz, ruház és eltakar, ollóval nyírható, fürgén tépkedhető, sőt tele szájjal ehető is!
Ahogy Übü papa a cellulóz-étket habzsolja, úgy nyeli el őt és végül az egész stábot Fátyol Kamilla papír-monstrumának feneketlen gyomra...
Balázs Zoltán rendezése többszörösen meghaladja a szokásosat: produkcióról produkcióra, tudatosan építi csapatát, minden bemutató egy egyetemi szemeszter záróvizsgája, - színészeinek alkotóerejét hívja elő, partitúrát ír, de a szólamokat az aktorok írják. - És micsoda vonósnégyes muzsikál itt! A gordonkánál Páll Zsolt adja a cári nagyságrendű gránitalapot, de közben a kamasz Bugrislávot is kedvtelve játssza, meg még hét szerepet, - Tompa Ádám mélyhegedűjén tompán bambul a Paraszt, hetykén vitéz Paszomány kapitány, a fogászatilag koronázott Vencel király pedig szordínós pöszeséggel szól. Brutális férje mellett másodhegedűs az igéző Übü mama: Lendváczky Zoltán vicces sablonok nélkül, teljes át-lényegüléssel hitelesíti, nem feledve férfiasságát, amit rettentő VérMedveként hasznosít.
A prímárius, az Első az Egyenlők között Orosz Ákos, az ő figurája teszi Jarrylandot a tízezer geg országává. Minden szavára van gesztusa, minden mozdulatára mimikája dupláz rá, bravúros fürgeséggel élteti Übü papát, egyszerre groteszk és csínytevően abszurd. Kiszámíthatatlan elevenséggel sziporkázik derékig beásva fél négyzetméteren, - tör-zúz, rombol és aláz, rá is záporoznak az ütlegek, - úgy állja hősssiessen, ahogy a publikum is a brilliáns poénok végenincs sorát.
Garantáljuk, hogy minden előadás más és más lesz, a produkció hevesen pulzáló élőlény, amely folytonos fejlődésben, változásban teljesíti ki magát. Tűzzük ki a Maladype Bázis ormára a lengyel kétfejű sas zászlaját, a Papa jött, látott és győzött, Übü: - Király lett!
Fehér Elephánt, Kulturális Ajánló, 2009
Ahogy Übü papa a cellulóz-étket habzsolja, úgy nyeli el őt és végül az egész stábot Fátyol Kamilla papír-monstrumának feneketlen gyomra...
Balázs Zoltán rendezése többszörösen meghaladja a szokásosat: produkcióról produkcióra, tudatosan építi csapatát, minden bemutató egy egyetemi szemeszter záróvizsgája, - színészeinek alkotóerejét hívja elő, partitúrát ír, de a szólamokat az aktorok írják. - És micsoda vonósnégyes muzsikál itt! A gordonkánál Páll Zsolt adja a cári nagyságrendű gránitalapot, de közben a kamasz Bugrislávot is kedvtelve játssza, meg még hét szerepet, - Tompa Ádám mélyhegedűjén tompán bambul a Paraszt, hetykén vitéz Paszomány kapitány, a fogászatilag koronázott Vencel király pedig szordínós pöszeséggel szól. Brutális férje mellett másodhegedűs az igéző Übü mama: Lendváczky Zoltán vicces sablonok nélkül, teljes át-lényegüléssel hitelesíti, nem feledve férfiasságát, amit rettentő VérMedveként hasznosít.
A prímárius, az Első az Egyenlők között Orosz Ákos, az ő figurája teszi Jarrylandot a tízezer geg országává. Minden szavára van gesztusa, minden mozdulatára mimikája dupláz rá, bravúros fürgeséggel élteti Übü papát, egyszerre groteszk és csínytevően abszurd. Kiszámíthatatlan elevenséggel sziporkázik derékig beásva fél négyzetméteren, - tör-zúz, rombol és aláz, rá is záporoznak az ütlegek, - úgy állja hősssiessen, ahogy a publikum is a brilliáns poénok végenincs sorát.
Garantáljuk, hogy minden előadás más és más lesz, a produkció hevesen pulzáló élőlény, amely folytonos fejlődésben, változásban teljesíti ki magát. Tűzzük ki a Maladype Bázis ormára a lengyel kétfejű sas zászlaját, a Papa jött, látott és győzött, Übü: - Király lett!
Fehér Elephánt, Kulturális Ajánló, 2009