Marik Noémi: A banalitás boldogsága

Hajdu Szabolcs elsősorban színházi embernek vallja magát, még akkor is, ha sikereit, ismertségét főként nagyszerű filmjeinek köszönheti. Most visszatért a színházhoz – színészként, rendezőként, íróként egyaránt jegyzi a Maladype Színházzal közösen bemutatott Ernelláék Farkaséknál című előadást.

Hajdu ezúttal is szerzői színházat csinál.

Két családot mutat, a maga feszült, válságba jutott, némiképp kifulladt, mégis egymáshoz habarcsolt kapcsolataival. Férjfeleség, szülő-gyerek és testvérviszonyokat. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy e két család, amelyet összeköt a vérségi kapcsolat, most kényszerűségből egy időre össze van zárva, és ez az összezártság felnagyítja a másik família hiátusait, álságait.

Ám kukucskálhatunk mások életébe – minduntalan magunkat látjuk viszont.

Saját veszekedéseinket, kudarcainkat és kételyeinket. Nem mellesleg e mikroközösségeken keresztül egy társadalom hogyléte is feltárul. Terítékre kerül a kivándorlás, külhoni létezés, itthoni boldoguláslehetetlenség. Hajduék tükrének hitelessége elsősorban a személyességből ered. Saját és környezetük élményvilágából dolgoznak.


Ráadásul mulattató öniróniával vallanak mindennapjai(n)król. S bár némely kérdésben ereszkedhettek volna mélyebbre, lehettek volna bátrabbak, kíméletlenebbek, még így is jó néhány jelenetük elevenbe vág, annyira ismerős. Hajdu nemcsak velejét és értelmét adja a lakásszínháznak, de turbóra is járatja azt. Török-Illyés Orsolya mélységeket felvillantó játéka és Gelányi Imre bizarr clownszerű gyerekfigurája teszi még hátborzongatóbbá az önmagunkkal való szembesülést.

Vacsorához terítenek, a válságba jutott apa (Hajdu) egy kegyelmi pillanatban ráébred, hogy e sok civódás és vívódás közepette tulajdonképp boldog, hogy tán épp a küzdelmekben, banalitásokban és túlélésükben rejlik a lényeg. Talán e pillanat megvallásáért született maga az előadás is.

Marik Noémi, Vasárnapi Hírek, 2015