A Maladype Színház legújabb bemutatója Beaumarchais: Figaro házassága c. komédiája. Az előadás helyszíne a Maladype Bázis a 8. kerületi Mikszáth téren.

A helyszín, egy polgári lakás nagyszobája, alapvetően meghatározza Zsótér Sándor rendezését. Az egész előadás a szoba négy elkülönített részén helyet foglaló nézők között és körül zajlik le. Díszletre, kellékre nincs hely, így külsődleges eszközök segítsége nélkül, a színészeknek koncentráltabban, csak önmagukra támaszkodva kell a szereplők jellemét, életét megrajzolniuk. Ebben némi segítséget nyújtanak számukra a Benedek Mari által tervezett jelmezek, melyek nem csak szépek, hanem jellemzik is viselőjüket.

A Mozart által megzenésített történetet leginkább az operaszínpadokról ismerheti mindenki, de az eredeti darab is fel-feltűnik színházainkban.

Almaviva gróf (Tompa Ádám) - közigazgatási és igazságszolgáltatási jogkörrel felruházott irányító- unja házasságát és hatalmával élve vagy visszaélve a környezetében levő minden nőt megkörnyékezi. Van, akit sikerrel, van, akit kevésbé sikeresen. Ilyen például Suzanne (Tankó Erika) a grófné szobalánya, aki Figaronak (Orosz Ákos) a gróf inasának menyasszonya. Cherubin az apród (Faragó Zénó) szereti a fiatalka Fanchettet (Fátyol Kamilla) aki a gróf szeretője. Ugyanakkor Cherubin szerelmes a grófnéba (Ligeti Kovács Judit) is, aki szenved férje hűtlenségétől és féltékenységétől. A darab fontos szereplője Marcelina (Törőcsik Mari mv), a pártában maradt idős nő, akinek a régmúltban gyereke született Bartolo doktortól (Páll Zsolt), akivel mára kölcsönösen utálják egymást. Viszont szeretné, akár zsarolással is férjül kapni a nála sokkal fiatalabb, jóképű és tettrekész Figarot, aki menyasszonya Suzanne erkölcseinek védelmében kész minden eszközt bevetni gazdájával, az őt éppen felszarvazni készülő gróffal szemben.

Mindez a sok konfliktus félreértéseken, ruhacseréken, szerepcseréken keresztül oldódik meg a darab végére. A sok futkosás, rohangálás, helyzet-, és jellemkomikum közben egyre jobban megismerjük a szereplőket. A másokkal szemben kíméletlen, könyörtelen és gátlástalan gróf féltékenyen kényes saját férji becsületére. A grófnő szereti a férjét, hű marad hozzá, de azért megérinti Cherubin fiatalsága és epekedése. A bosszúra vágyó Figaro józan eszével, taktikai érzékével cselszövésről cselszövésre gubancolja össze a szálakat. Ebben (is) méltó párja a szép és eszes Suzanne. A szálak összekeverésében közreműködik még Antonio a kertész, és Bazile a zenetanár is (Lendváczky Zoltán).

A vendégszereplő Törőcsik Mari Marcelinát meglehetősen hangos, nyers, gonosz és gonoszkodó, néha kellemkedő és gunyoros, akaratos és mohó, csibészes és cinikus, divatjamúlt, de mégis elegáns öregasszonynak mutatja meg. Nagy monológja (melyet sok előadásból kihúznak) közben hangosan nevetünk rajta, kinevetjük a fiatal férfira áhítozó mohóságát. Aztán egy szemvillanás, és egy nagyon is tragikus sorsú, az élet által meggyötört, szerencsétlen, szánandó asszony áll előttünk. És akkor nem csak a színésznő szemében csillan meg a könny, hanem a közönségében is, hogy egy újabb váltás után, néhány pillanat múlva a lélektani drámába fagyott légkör újra vígjátékivá váljon.

Aztán a darab végére megoldódnak a félreértések, elcsitulnak a konfliktusok, mindenki visszatalál párjához, vagy párjára lel. Mi nézők, pedig felhőtlen szórakozás emlékével állunk fel székünkből. És csak később, az utcán gondoljuk tovább a darabot és ébredünk rá, hogy, a sok humor, vígjátéki szituáció, nevetés közben, egy-egy gesztus, mozdulat, rebbenés, megreszketés, elkapott szemvillanás, futó csók, amelyet (talán nem egészen véletlenül) más kap, mint akinek eredetileg szánták jelzi, hogy a felszín mögött nagyon is mély érzelmi zűrzavar lappang.

A gróf bocsánatot kért feleségétől, de tudjuk, hogy nemsokára új kalandok után fog indulni. A grófnőhöz most visszatért a férje, de tudjuk, és ő is tudja, hogy a házasságuk jövője nem túl fényes: unott és szerelem nélküli kapcsolattá vált. Cherubin elnyerte feleségül Fanchettet, aki a gróf szeretője volt és valószínűleg az is fog maradni. Ugyan milyen házasság lesz ebből? Vajon a grófnő meddig fog ellenállni Cherubin meg-megújuló ostromának? Figaro és Suzanne összeházasodhattak, de nyilvánvaló, hogy a gróf nem adja fel, és tovább fogja ostromolni a szobalányt. Csak idő kérdése, hogy célhoz érjen. Meddig lehet biztonságban Figaro? Marcelina megtalálta elveszettnek hitt fiát Figarot, és megkapta férjül gyermeke apját, az utált Bartolot. Vajon öreg napjaira mennyire lesz biztos támasza a férje, aki gyűlöli és megtalált fia?

A Maldype társulata Zsótér Sándor rendezésében látszólag csupán a vígjátéki felszínt mutatja meg, miközben megláttatja velünk a mélyben lappangó, kavargó kérdéseket is. Ugyan mi is oldódott itt meg? Milyen konfliktusok csitultak el? Hogyan élik tovább életüket ezek a figurák? Ám, ezekre a kérdésekre, már magunknak kell megadnunk a választ. Vagy egy Ibsennek, netán Csehovnak kellene jönni, hogy megírja.

Gold György, Szabadidő Magazin, 2011