Harang zúg, zsolozsma búg, lábujjhegyen osonunk be az áhítatos térbe. Gombár Judit sejtelmes, költői fehérségeibe öltözött, roma színészek néznek farkasszemet a feketéket feketében játszó "fehér"-ekkel. Énekelnek: monológot, dialógot, fantasztikus gesztusokkal, szuggesztív mimikával és végestelen végig...

A Theomachia óta várjuk, hogy a merész és hihetetlenül invenciózus Balázs Zoltán végre maradéktalanul meg is valósíthassa zseniális elképzeléseit, ne akadályozza ebben az alkalmatlan társulat. Csak a saját csapat, a Maladype teszi ezt lehetővé!

Jean Genet drámai szövegét csak néha deklamálják, a szereplők play back-elnek a szintén játszó énekesek recitativóira, áriatöredékeire, teljes átéléssel imitálva azt. Sáry László, néhány ütőhangszeres effektustól eltekintve, szinte a capella operát alkotott, kongeniálisan jelenítve meg a drámai összecsapásokat, a textus legapróbb mozzanatáig. Emberfeletti feladatot oldanak meg nagyszerűen az énekesek: a több, mint kétórás darabban folyamatos jelenléttel, hibátlan énekléssel, óriási koncentrációt kívánó szinkronitással. Mindegyikük nevét nagy ovációval muszáj leírnunk: Fodor Beatrix, /szoprán/, Szolnoki Apollónia /alt/, Böröcz László /tenor/, Hámori Szabolcs /basszus/ és Gavodi Zoltán /kontratenor/.

Balázs Zoltán páratlan arányérzékkel építi fel a "fekete mise" gigantikus látomását, minden pillanatban váratlan mozgásokkal lep meg, szinte minden szótaghoz talál kifejező vizuális gesztust, egy önmagában teljes, önmagát értelmező színházi alkotást teremt. Kép és szó, hang és fény, ostinato-mozgás és robbanékony kitörések szervülnek gótikus építménnyé: egyedülálló, félelmetes, lenyűgöző !!! A társulat heroikus összmunkával valósítja meg a rendezői elképzelést, mindenki külön-külön önálló karakter, mégis magától értetődően testesíti meg a mű egységes stílusát. Ki kell emelnünk Dévai Balázs virtuózan robbanékony figuráját, elképzelni se tudtuk, hogy ilyesmire is képes!

A Bárka Színház túl visszhangos tere használt az előadásnak, méretei pedig a nézőtér nagyvonalú felépítését tette lehetővé. A Maladype és Balázs Zoltán csodálatos produkciója pedig polgárjogot szerez a Bárkának az igazi színházak között...

Fehér Elephánt, Kulturális Ajánló, 2004