Artikulációs nehézségekkel, kommunikációs zavarokkal küzd az az ősi kor, amelynek lényei és rendezett káosza felett egyelőre Kronos az úr. Kronos, a legfiatalabb titán, ki anyai késztetésre sarlójával férfiasságától fosztotta meg mindenható atyját, Uranost, hogy immár maga legyen a világot betöltő nemzetség kérlelhetetlen monarchiája. A jóslat szerint őreá is hasonló sors vár: egyik gyermeke lesz a végzete. Ahányszor tehát leánya vagy fia születik feleségétől (egyben nővérétől), Rheától, felfalja a sarjat. Erre készül most is: “...ezt is magamba gyúrom: éntőlem fakadt / és mindörökké újra egy legyen velem / s nyugtot lelek...” A sötéten habzó lét azonban már módosuló hatalmi szerkezetbe rendezi magát. Rhea szövetségeseivel megmenti a kisdedet - Zeus lesz a neve -, s ez az újszülött, ellentétben a monumentális apai gyomorban élő isteni testvérekkel, azért cseperedik, hogy kintről intézzen visszaverhetetlen támadást a hajdani világrobbantó, a mai robbantandó: Kronos ellen.

Az artikulációs és kommunikációs válsághelyzetet - Balázs Zoltán remek leleményeként - az erőlködő hangejtés, a dadogó szóismétlés, a rituális kórusos beszéd, egyes szavak és mondatok fordított, halandzsás megszólaltatása fejezi ki a Bárka Színházban. Weöres Sándor oratóriumként jelölt Theomachiája (1938) zenei természetét és lírai karakterét megtartva, kiterjesztve árad szét az impulzív világításokkal és elsötétítésekkel kimarkolt térben. A terem két rövidebbik oldala között nagy fesztáv indukálódik, a két hosszabbik - közelesebb - oldal viszont összecsattan a feleltető-szembesítő vitadráma intenzív megjelenítése által. Kronos szoborszerű szilárdsággal birtokolja az átlók metszéspontját, a középhelyet - mindaddig, míg a körötte forrongó kavargás, az atletikus elemek tömkelegével élő mozgásszínházi kombinációk uralma feladására: kivetkőzésre nem kényszerítik. A fenséges nyugalmú és pompás beszédkultúrájú Béres Ilona m. v. ekkor fekete parókáját, királyi ruhadarabjait vesztve roskad, őrült és csöndesedik bele a vereségbe - a rendszerváltásba. (Miért színésznő játssza a szerepet? Mert Kronos felfalt utódokat nevel a testében; mert az ősi mindenségmozgás a nemek hajnala; mert a megsütött és feltálalt gyermek kannibál látványához, a rendezés formavilágának egészéhez képest ez apróság. S mert - ha egyáltalán feltételezhetők hatások - Zsótér Sándor workshopjaira és antik interpretációira - így a nemek cseréjére is - utalnak egyes megoldások.)

Kiválóan dolgozik a Kardos Róbert, Egyed Attila, Lucskay Róbert, Ollé Erik és Dévai Balázs m. v. alkotta kar (A Kúrészek, Rhea szolgái). Arctalanul, közösen s mégis személyesen mozgatják át a térhálót. Gombár Judit egyszerű, jelképes-funkcionális díszlete (kis technikai hibák miatt) néha csúfot űz velünk, ám e bakikon is felülemelkednek. Rhea szerepe úgy talált rá az erőteljes és vészjósló Spolarics Andreára, ahogy az öntőforma tapadhat vissza az öntvényre. A fiatalnak maradt rab Gaia (Kronos anyja), Varga Gabriella felszikrázásai, Okeanos hűvös kérlelhetetlensége Szikszai Rémusz pontos tempói révén jelenült meg. Soltész Erzsébet m. v. a shakespeare-i Puck és Ariel vaskos légiességével, egyszerre fiú s lány létezésével tornázta Typhont, s a fiút alakító Horváth Kristóf delejes tekintete is magára vonta a figyelmet.

Balázs Zoltán sokhúrú rendezése elemi erejű, bár kissé egyenetlen. A csigalépcsőt fel-le járó szellem nyilván az időt méri - kiagyaltan. A látványosan forgó óriási létkerék mögé létrák helyett odaillőbb hágcsó is kerülhetett volna. A szépséghibákat leszámítva nagyra értékelhető a rengeteg konzultációra és mérlegelésre valló munka. A kristályos, de pulzáló Theomachia újabb érv Weöres Sándor drámaírói géniusza mellett.

Tarján Tamás, Népszava, 2004