12 évesen települt át Erdélyből az édesanyjával. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett, a Színművészeti Egyetemen diplomázott. Közben Franciaországban is tanult. 2001-ben alapította a Maladype Színházat.

- 1989-ben költöztek Magyarországra. Az év végén tört ki a romániai forradalom, akkor végezték ki a Ceauşescu házaspárt. Amikor áttelepültek, már lehetett sejteni valamit erről?

- Semmit. Májusban érkeztünk Magyarországra. Nehezen fogadtam el, hogy elhagyjuk Máramarosszigetet: ott voltak a barátaim és az első szerelmem, Ramóna. Karácsonyra hazautaztunk a nagyszüleimhez, akkor tört ki a forradalom. Emlékszem Ceauşescu meg-megszakadó temesvári beszédének rádióközvetítésére. Veszélyesen kíváncsi gyerek voltam, bezártak, de kiszöktem az ablakon. Az utcákon lőttek, fosztogattak, értékeket semmisítettek meg.

- Várták önöket Magyarországon?

- Édesanyám pszichológus akart lenni, de magyar származása miatt nem vették fel az egyetemre, aztán a szak is megszűnt. Kiváló könyvelő lett, a Maladype Színház gazdasági ügyeivel is ő foglalkozik. Egy nagyon rendes család támogatott bennünket, Hernádon, ahová kerültünk. Egy kimeszelt csirkekeltetőben laktunk, ahol rühesek lettünk. Sokat nevettünk a nyomorúságunkon, mint Móricz Zsigmond Hét krajcár-jának a családja.

- Kinek jutott eszébe, hogy a Budapesti Gyermek Táncszínházba jelentkezzen?

- Édesanyámmal együtt láttuk a hirdetést. Megpróbáltuk, felvettek. Bakó Gábor és a kollégái tanítványa lettem, ingáztam, de a saját generációm tagjai közé kerültem, és végre lettek barátaim.

"Fantasztikus osztályba kerültem”

- Honnan tudták, hogy a drámatagozatáról híres szentesi gimnáziumba kell jelentkezni?

- A magyartanárnőm figyelt fel az irodalmi érzékenységemre, a sajátos világlátásomra, ő biztatott. Szentesen az alapító, Bácskai Mihály tanított, a felesége, Erzsi néni külön foglalkozott velem. Fantasztikus osztályba kerültem. Felettünk járt Zsédenyi Adrienn, Szekeres Adrienn. Fesztbaum Bélával játszhattam együtt, mert tudtam szteppelni. László Zoltán tanár úr a francia szimbolisták felé terelt. Baudelaire-t alakítva, francia nyelven, Párizsban díjat kaptam és ezzel megnyílt az út a francia színiakadémiára. Anyagiak miatt – és mert szerelmes lettem – végül csak nyaranta, más külföldi hallgatókkal együtt három hónapos kurzusokon vettem részt.

- A Nemzeti Színiakadémián folytatta. Milyen volt ott tanulni?

- Élmény volt találkozni Tolnay Klárival, Lukács Margittal, Agárdi Gáborral, Bessenyei Ferenccel.

- Gyakori, hogy valaki színészként végez, és évek múlva elkezd rendezni. De az, hogy egyszerre járjon a Színművészetin színész és rendező szakra, szinte példátlan! Hogy jutott eszébe a párhuzamos pálya?

- Azzal biztattak, hogy ez Iglódi Istvánnak már sikerült. Éjfélig színészkedtem, aztán hajnalig rendeztem. Rendező szakon Béres Attila és Bodó Viktor voltak az osztálytársaim, volt, hogy egymást rendeztük. Először akkor pihentem meg, amikor – már a Bárkában – egy korábbi lovasbaleset után olyan szerencsétlenül estem, hogy fél oldalamra lebénultam. Tordai Teri, Béres Ilona és Seress Zoltán a kapcsolataikat megmozgatva mindent elkövettek, hogy felgyógyuljak. Azonnal tudtam, hogy a balesetből a legjobbat kell kihozni. Három hónap alatt új életet építettem fel magamnak.

„Elmentem a Roma Parlamenthez”

- Még az egyetemen, alapította meg a Maladype Színházat, ami nemzetközileg is magas szintet képvisel a kreatív, a közönség bevonásával történő színjátszás terén.

- Dragan Risztics, egy szerb producer Ionesco világszerte megbukott darabját akarta színre vinni magyar és lovári nyelven. Minden rendező visszautasította, de felhívták a figyelmét, hogy van egy „őrült srác” a Színművészetin, bizonyos Balázs Zoltán. Elmentem a Roma Parlamenthez, és belevágtunk. Így alakult meg a Maladype. Olyan emberek nézték az előadásainkat, mint Fodor Ákos, Molnár Gál Péter, a szigorú színikritikus vagy Heller Ágnes.

- A Maladype bejárta és járja a világot, Vietnámtól Egyiptomon és Kínán át Amerikáig. Hogy kell ezt elképzelni? Miből finanszírozzák a turnékat?

- Mi csak akkor utazunk, ha fizetik a költségeinket, nem lehetünk veszteségesek. Ritkán marad annyi pénzünk, amennyit vissza tudunk forgatni a következő produkciónkba. Többször előfordult, hogy el kellett engednem a csapatot: azokat, akikkel évekig dolgoztam. Mind eljutottak oda, hogy családot akarnak alapítani, lakást, autót venni, és ez a mi körülményeink mellett nem megy.

- Az ön életében mikor jön el ez a szakasz?

- A famíliánkban a férfiak 50 éves koruk körül házasodtak – még nem vagyok annyi. Huszárik Katával négy évig éltünk együtt nagy szerelemben, de ő már gyereket szeretett volna. El kellett engednünk egymást. Azt tudom mondani, hogy most is szeretek és szeretve vagyok.

- A Maladype mellett az Operettszínházban rendezte a Fellini életéről szóló, Nine című különleges musicalt. Hogy került az Operettbe?

- Több igazgató is hívott rendezni, de végül csak most valósult meg. Érdekel a zenés színház, az opera, az operett, a musical. Ebben a rendhagyó műben a teátrum szinte minden dívája szerepel. Szulák Andreával, Bánsági Ildikóval vagy Vásári Mónikával egyformán öröm volt együtt alkotni.

- Rost Andreával Operaházat megújító terveik voltak, pályázatot adtak be – nem nyertek. Csalódott?

- Dehogy. Így volt megírva. Andrea igazi jóbarát, csodálatos játszótárs. A Szilveszteri gálakoncertjét is én rendezhettem. Az Élet nevű játék minőségi találkozásokat tartogat. Szerencsés vagyok: a Jóisten mindig rajtam tartotta a szemét. Olyan barátokat adott, akikben megbízhatok.

Tóth Ildikó, Hot Magazin, 2024