Különleges vendéggel csalogatta nézőit az e havi, 2012.jan. 29.-én tartandó Maladype Szabad Akadémia. Ez alkalommal vendégük a Magyarországra lassacskán hazajáró világhírű ukrán színész, rendező, Vlad Troickij.

Ki lesz a vendég?
Vlad Troickij, a kijevi DAKH színházi és művészeti központ alapítója és vezetője, illetve kijevi Gogolfest elnevezésű művészeti fesztivál megálmodója, a kijevi főiskola óraadó tanára, aki –sok más mellett- Anglia, Franciaország, Románia színházai után, számos magyar színházban is rendezett (Székesfehérváron, Kecskeméten, a budapesti Bárka Színházban. Debrecenben). Vendégük elfoglaltsága miatt a találkozás a megszokottól eltérő időpontban 14 órától 21 óráig tart. A beszélgetéseket Balázs Zoltán rendező és Kozma András dramaturg vezeti.

Vladról bővebben
Troickij orosz színházi hagyományokból kiinduló, azokat megújító, nem mindennapi színházi szemléletmódja következetesen lemond az ábrázolt valóság illúziójáról. Magyarországon született rendezéseiben a hazaitól eltérő módszerekkel nyúl a többnyire klasszikus szövegekhez. Nem a cselekmény, hanem az állapot áll figyelme fókuszában. Munkáiban a színpadi képek, mozdulatok, szavak és a színházi jelek egyenlő súlyú „költői” használatával olyan álomszerű atmoszférát teremt, mely látomásos világszemléletén keresztül átszűrve fogalmazza meg a darab lényegét. Alkotói módszerében a színházat nem eredményként, hanem folyamatként szemléli, ezért közös műhelymunkával, szabad és bátor közös alkotói folyamat eredménye képen, hozza létre az előadásait, melyekben a „próbafolyamatot a színészek improvizációi, hosszas helyzetgyakorlatok teszik a játszók számára emlékezetessé”(Jászai Tamás), mindazon alkotók kreativitását és alkotói fantáziáját maximálisan ki- és felhasználva, akik az adott előadás létrehozásában részt vesznek.
Magyarországi rendezései: Vörösmarty: Csongor és Tünde (Székesfehérvár 2006), Gogol: Pétervári történetek (Kecskemét 2009), Gogol: Utóirat (Kecskemét 2009), E.T.A. Hoffmann: Éjféli mesék (Budapest, Bárka Színház 2011), Gogol: Revizor (Debrecen 2011), Korngold: A halott város (ősbemutató, opera Debrecen, 2012.01.27.)

Troickij saját szavaival
Az ukrán Vlad Troickij 2011-ben Debrecenben rendezte A revizor című Gogol-darabot, amelyet beválogatták a POSZT versenyprogramjába is. A rendezővel Mátyás Edina beszélgetett az Ellenfényben.
A magyar színház általában történeteket szeret mesélni. Ez a két előadás viszont egyáltalán nem erre törekszik, sem A revizor (ami mégis csak egy hagyományos darab), sem a különféle Hoffmann-művekből összeállított Éjféli mesék. A történetmesélés helyett mi a fontos ezekben az előadásokban? Mire törekszenek?

Vlad Troickij: Előadás-világok teremtésére. Vagyis olyan világokat mutatnak, amelyek az előadás folyamán konstruálódnak, és ebbe a nézőt is igyekeznek bevonni. Tehát valami olyasmire törekszenek, amit a lineáris történetmeséléssel nem lehet elérni. Ez azért is fontos, mert az igazi Gogol ismeretlen a magyar néző számára, Hoffmannt pedig egyáltalán nem ismerik.

Milyen az igazi Gogol?

Vlad Troickij: Sokkal metafizikusabb, sokkal misztikusabb, sokkal filozofikusabb. A revizor számomra nem egyszerűen egy szatíra, hanem Oroszország, illetve Ukrajna képe – ennek a világnak mindenféle apróságaival, nüanszaival és mélységével.

Pedig A revizort Magyarországon általában társadalmi szatíraként szokták játszani.

Vlad Troickij: Mindenütt a világon így szokták játszani, de engem nem ez érdekelt. Mert akkor tulajdonképpen minden szereplőnek a nevetséges vonásait kellett volna kidomborítani, számomra azonban egyáltalán nem érdekes a buta, hülye emberek létét figyelni. Az egyik legfontosabb célom az volt, hogy ne lássak a színpadon olyan színészeket, akik ostoba figurákat próbálnak ábrázolni. A revizor szereplői mind normális, élő emberek, akik különös, furcsa helyzetbe kerülnek. De emberi nyelven szólalnak meg. Tehát egyáltalán nem próbálnak butának látszani.

Miközben a darab mégis csak komikus alakokat ábrázol, akik így-úgy-amúgy hazudnak, alakoskodnak, tévednek, így nevetségessé válnak.

Vlad Troickij: Mi mindannyian – mint az emberek többsége – hasonlóképp viselkedünk. De nem azért vagyunk komikusak, mert hülyét akarunk csinálni magunkból, hanem épp ellenkezőleg: okosnak akarunk mutatkozni, de általában sajnos mindig kiderül, hogy kik is vagyunk valójában. Épp ezért semmiképpen nem szabad eleve komikusnak játszani a szereplőket. Mert ha elkezdenek a színészek komédiázni, meghal az előadás.

szinhaz.hu, 2012.