A Maladype Pénelopeia című előadása azért különleges, mert miközben mítoszt mesél el újra és új módon, jelenidejű színházi beszédet teremt: női sorsról, emlékezetről, bűnről és igazságról. A vasárnapi bánki előadás megerősítette és elmélyítette az első találkozás élményét, a produkció minden rétege tovább klasszicizálódott.

Az alakításokban különösen izgalmas, hogy a színészi jelenlét nem lazul fel, megőrzi a feszes, belső koncentrációt. Ez az előadás továbbra is igazi színházi igazságtétel marad, stabilan az időben. Varga Gabriella, Orbán Nelli és Bajkó Edina nem hibázik, nem lazít, nem mattul, ragyognak.

A "szövegszínházi" réteg működése hibátlan, a mondatok pontosan célba érnek és hatnak, a mozgások megtartottsága ugyanilyen erős, nincs felesleges gesztus, nincs elfolyó színpadi pillanat, minden testhelyzetnek, elmozdulásnak, megállásnak súlya van.

A rendezés pontossága újranézve még inkább feltűnik, mert az előadás nem a hatásvadászatból, hanem a mértékből, az arányból és a fegyelemből építkezik.

Másodszorra nézve talán még erősebben érződik, hogy a Maladype előadása nem lezárt élmény, hanem olyan színházi anyag, amelyhez érdemes visszatérni.

Menjen, nézze, aki teheti.