VÉGET ÉRT A HÁBORÚ! – próbálja megértetni a szállásadónője (ÚJHELYI KINGA) a hajdan világhíres bábjátékossal, de Samuel Finkelbaum (KISS GERGELY MÁTÉ), aki a koncentrációs táborban elveszítette várandós feleségét, ezt nem hiszi el. Öt évvel a háború után, a kettészakadt Berlinben él Birkenau menekültje, s bábként teremtve újra szeretett feleségét, Ruchelét (a varázslatos mozgású ELISE PARIS TURCO), arra készül, hogy egyszer mindenkinek elmesélje sorsát, „Samuel Finkelbaum tragikus élete” címen. De a tanult rettegés, a reményvesztett hitetlenség, s mindezekkel együtt „a világ megokolt utálata” úgy lebénítja, hogy szegényes szobájából a lábát sem meri kitenni, pedig a tanúskodni hívott történelmi és magánéleti figurák (MERCS JÁNOS, sok szerepben) mind bizonygatják, hogy vége, vége, vége. De nem megy a túllépés, nem megy a megszabadulás, hiába jön el hozzá a régi fogolytárs is. Vagy egyszer talán mégis?...

Pár nappal a debreceni premier után, Gilles Ségal Rideg Zsófia által magyarra fordított keserves abszurdját, a Csokonai Nemzeti Színház és a Maladype Színház közös produkciójának a Holokauszt 80 emlékév tiszteletére készült, "A BÁBJÁTÉKOS" című előadását láthattuk a Rumbach Zsinagógában. GILLES SÉGAL (1929-2014), a Romániában született, Franciaországban élt és alkotott, zsidó származású szerző hajdan Marcel Marceau színpadán is játszott és filmszínészként is ismeretes volt. A produkció zeneszerzője és zenei vezetője KOVÁCS ADRIÁN, rendezője pedig a mozgást és az izgalmas díszletet is tervező BALÁZS ZOLTÁN. ÚJHELYI KINGA és MERCS JÁNOS éneklése és mozgása, s az egész pazar panoptikumvilág látványa és zenéje a „Kabaré” halálszagú Berlinjét idézi. Mint olvasom, a feleség báb-alakja ELISE PARIS TURCO és RUTH NACHE LOPEZ játékával, kettős szereposztásban lesz látható.

Mivel az utóbbi években nem tudtam eljutni debreceni színházat nézni, nem volt módomban követni KISS GERGELY MÁTÉ alakításait. De mióta egyszer régen, egy igazából fölidézni is alig bírt produkcióban láttam Pesten, nem felejtem őt. Akkor mindössze két jelenése volt egy elég harmatos előadásban, de mikor bejött jobb szélről, s valami ruhákkal foglalatoskodott, sercegett körülötte a levegő. Most egy érett, jelentős színész emlékét viszem, aki elérkezett önmagához, s akitől még hasonlóan kidolgozott, nagy alakítások várhatók. BALÁZS ZOLTÁNhoz hasonló rendezőket kívánok néki.

A rendkívüli teatralitású, zeneileg és színészileg is telített, másfél órás előadás hamarosan nemzetközi turnéra indul.

Gabnai Katalin, Mindenki színháza, 2015