Az Ernelláék Farkaséknál című szobaszínházi előadását Hajdu Szabolcs rendezte. A nemzetközi sikereket elért filmes nemcsak életszerűen beszél a hétköznapi problémákról, nemcsak beletúr a fájdalmas magyar valóságba, és felmutatja színházi körülmények között, de kiutat is szeretne kínálni a lövész­árokból, miközben színekkel, zenékkel, hangulatokkal képes megemelni, embermesékké tenni a súlyos történeteket.

Az alapsztori egyszerű, mint egy szappanopera. Egy bérlakásban él Farkas (Hajdu Szabolcs) és felesége, Eszter (Török-Illyés Orsolya, aki az életben is a felesége), valamint kisgyerekük, Brúnó (Gelányi Imre). Az életükből látunk felvillanásokat az esti mesétől a párkapcsolati vitákig, miközben kék italt fogyasztanak. Azonnal kiderül, hogy semmi sincs rendben velük. Az anya türelmes, az apa kapuzárási pánikos, agresszív, nagyarcú negyvenes. Egy este váratlanul beállít húsz bőrönddel Ernella (Tankó Erika), Eszter húga, a depressziós férje (Szabó Domokos) és a szüleiért aggódó kislányuk (Szilágyi Ágota). Nem tudni, meddig maradnak az Írországba kivándorolt rokonok, de folytatódik egymás piszkálása, csak most már nagycsaládi keretek között. Szó szerint testközeliek az interakciók, és amikor önfeledten felröhög a néző, azonnal észre is veszi, hogy saját magát sebzi. Mert ő is beállhatna a sorba, neki is van minimum egy elrontott kapcsolata, irigy sógora, éhhalál szélén tengődő testvére, külföldre menekülő rokona, vagy magára hagyta már a gyermekét a saját idegbaja miatt. Bárcsak feledhetné – ezek meg eljátsszák neki. A darabban a gyerekek, akiket hál’ istennek, felnőttek játszanak, a szülőknek előadnak egy döbbenetes mesét, ami önmagában is színházi értékkel bír. Ettől kezdve muszáj a jobbat akarni, és a vég is efelé megy. Családi vacsora, csak terítékkel, emberek nélkül, az Imagine dallamaira. Kétségbeejtően szeretetteli.

(TESZT Fesztivál, Temesvári Csiky Gergely Színház, május 24.)

Sisso, Magyar Narancs, 2015