Ez a város kedvez a kreativitásnak - Interjú Balázs Zoltánnal
Interjú Balázs Zoltánnal, a budapesti Maladype Színház igazgatójával
Nagyszeben mindig is különleges hely volt, a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál pedig a mai színházi szcéna legreprezentatívabb alkotóinak találkozóhelye. A város terei, utcái ilyenkor ihletet jelentenek Balázs Zoltán rendező számára, aki jelenleg a Nemzeti Színház színészeivel egy új produkción dolgozik, amit a jövő hónapban mutatnak be. Az alábbi sorokban többek között erről olvashatnak, meg arról, hogyan érzi magát a rendező ebben a városban.
Riporter: Mondhatjuk, hogy régi barátja vagy a városnak. A Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon két éve mutatták be az általad rendezett Leonce és Lénát, tavaly pedig a Tojáséj című előadással voltál itt. Milyennek találod a várost a fesztiválon kívül?
B. Z.: A város szó szerint pezseg, a terek meghittsége pedig kedvez a művészeteknek. Szeben gyönyörű, csendes város. Különösen éjszaka csendes. Érdekes hangulatú kávézóiban új barátságok születhetnek. Szeretem a város tereit, utcáit róni, ahol néha beszédbe elegyedem a körülöttem lévőkkel. Itt soha nem tudnék unatkozni.
R.: Tényleg szeretsz éjszaka sétálni, te sosem alszol?
B. Z.: Éjszaka keresni is, találni is lehet. Emellett nem nagyon tudok egy helyben maradni. Nem bírok egy házba bezárva lenni, különösen, ha utazom. Otthon ugyanezt érzem, kedvem van elindulni, mozgásban lenni. Így születnek az ötleteim is, amiket utána lejegyzek. Szebennek különleges hangulata van, ami inspirál.
R.: Év elején elkezdtél dolgozni Mihail Bulgakov Mester és Margaritáján. Milyenek a Radu Stanca Nemzeti Színház színészei, és milyen velük a munka?
B. Z.: A szebeni színészek igazán nyitottak és kreatívak, ami szerintem nagyon fontos. Bár több párhuzamosan futó projektben is részt vesznek, sikerült felépíteni egy csapatot. Mind nagyon elfoglaltak, előadásokat újítanak fel, turnéznak. Természetesen ez mind fizikailag, mind szellemileg igénybe veszi őket, de együtt sikerült megtalálnunk a kellő energiát ahhoz, hogy színre vigyük ezt a jelentésrétegekben gazdag, kihívást jelentő szöveget. A próbafolyamatban amúgy is lesznek majd szünetek, hiszen a színészek a Bál című előadással (rendező: Radu Alexandru Nica) Luxemburgban turnéznak, én pedig a Maladypével Iránban az Übü királyt fogom bemutatni a teheráni FADJR Fesztiválon. Egyébként a Mester és Margaritát Romániában először Cătălina Buzoianu rendezte 1980-ban a Teatru Mic-ben, és nagy sikert aratott. A mostani szebeni előadás díszletét Buzoianu lánya, Velica Panduru tervezi. Szóval elmondhatom, hogy számos rendkívüli ember támogatását élvezem, a társulattól kezdve a technikusokon keresztül, egészen az alkotótársakig. Nagyon elégedett vagyok.
R.: Nagyok az elvárásaid, izgulsz a bemutató miatt?
B. Z.: Nem. Általában nem vagyok izgulós. Gyakran teszik fel ezt a kérdést, de mindig ugyanazt válaszolom: színészként sem voltam izgulós, rendezőként még kevésbé vagyok az. Ha tudom, hogy mit akarok elérni, és elkötelezett tudok lenni a csapatom mellett, ha a színészek is figyelmesen végzik feladataikat, akkor minden rendben lesz, akkor figyelni fognak ránk. Ez a város kedvez a kreativitásnak, és az itteni színházat nagyra értékelik, a színészek nagyon jók, igazi profik, ugyanakkor sikerült megtartaniuk valamiféle gyermeki játékosságot, amit ebben az előadásban meg is tudnak mutatni. Úgy gondolom, hogy együtt képesek vagyunk létrehozni a színpadon egy új világot.
Zile și nopti, 2013
Fordította: Adorjáni Panna
Nagyszeben mindig is különleges hely volt, a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál pedig a mai színházi szcéna legreprezentatívabb alkotóinak találkozóhelye. A város terei, utcái ilyenkor ihletet jelentenek Balázs Zoltán rendező számára, aki jelenleg a Nemzeti Színház színészeivel egy új produkción dolgozik, amit a jövő hónapban mutatnak be. Az alábbi sorokban többek között erről olvashatnak, meg arról, hogyan érzi magát a rendező ebben a városban.
Riporter: Mondhatjuk, hogy régi barátja vagy a városnak. A Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon két éve mutatták be az általad rendezett Leonce és Lénát, tavaly pedig a Tojáséj című előadással voltál itt. Milyennek találod a várost a fesztiválon kívül?
B. Z.: A város szó szerint pezseg, a terek meghittsége pedig kedvez a művészeteknek. Szeben gyönyörű, csendes város. Különösen éjszaka csendes. Érdekes hangulatú kávézóiban új barátságok születhetnek. Szeretem a város tereit, utcáit róni, ahol néha beszédbe elegyedem a körülöttem lévőkkel. Itt soha nem tudnék unatkozni.
R.: Tényleg szeretsz éjszaka sétálni, te sosem alszol?
B. Z.: Éjszaka keresni is, találni is lehet. Emellett nem nagyon tudok egy helyben maradni. Nem bírok egy házba bezárva lenni, különösen, ha utazom. Otthon ugyanezt érzem, kedvem van elindulni, mozgásban lenni. Így születnek az ötleteim is, amiket utána lejegyzek. Szebennek különleges hangulata van, ami inspirál.
R.: Év elején elkezdtél dolgozni Mihail Bulgakov Mester és Margaritáján. Milyenek a Radu Stanca Nemzeti Színház színészei, és milyen velük a munka?
B. Z.: A szebeni színészek igazán nyitottak és kreatívak, ami szerintem nagyon fontos. Bár több párhuzamosan futó projektben is részt vesznek, sikerült felépíteni egy csapatot. Mind nagyon elfoglaltak, előadásokat újítanak fel, turnéznak. Természetesen ez mind fizikailag, mind szellemileg igénybe veszi őket, de együtt sikerült megtalálnunk a kellő energiát ahhoz, hogy színre vigyük ezt a jelentésrétegekben gazdag, kihívást jelentő szöveget. A próbafolyamatban amúgy is lesznek majd szünetek, hiszen a színészek a Bál című előadással (rendező: Radu Alexandru Nica) Luxemburgban turnéznak, én pedig a Maladypével Iránban az Übü királyt fogom bemutatni a teheráni FADJR Fesztiválon. Egyébként a Mester és Margaritát Romániában először Cătălina Buzoianu rendezte 1980-ban a Teatru Mic-ben, és nagy sikert aratott. A mostani szebeni előadás díszletét Buzoianu lánya, Velica Panduru tervezi. Szóval elmondhatom, hogy számos rendkívüli ember támogatását élvezem, a társulattól kezdve a technikusokon keresztül, egészen az alkotótársakig. Nagyon elégedett vagyok.
R.: Nagyok az elvárásaid, izgulsz a bemutató miatt?
B. Z.: Nem. Általában nem vagyok izgulós. Gyakran teszik fel ezt a kérdést, de mindig ugyanazt válaszolom: színészként sem voltam izgulós, rendezőként még kevésbé vagyok az. Ha tudom, hogy mit akarok elérni, és elkötelezett tudok lenni a csapatom mellett, ha a színészek is figyelmesen végzik feladataikat, akkor minden rendben lesz, akkor figyelni fognak ránk. Ez a város kedvez a kreativitásnak, és az itteni színházat nagyra értékelik, a színészek nagyon jók, igazi profik, ugyanakkor sikerült megtartaniuk valamiféle gyermeki játékosságot, amit ebben az előadásban meg is tudnak mutatni. Úgy gondolom, hogy együtt képesek vagyunk létrehozni a színpadon egy új világot.
Zile și nopti, 2013
Fordította: Adorjáni Panna