Keresztutak

A Maladype Színház 2011-ben indított útjára Crossroads/Keresztutak elnevezésű programját. A projekt célja bemutatni olyan művészeti irányzatokat, színházakat és műhelyeket, melyek a kulturális innovációt, nyelvi sokszínűséget és a közönség közötti kapcsolatépítést erősítik országaink között. Az európai független színházakat összefogó együttműködési hálózat lényege a kulturális sokszínűségek és a kultúrák közötti párbeszédek találkozópontjának kiépítése. A Maladype Színház nemzetközi kapcsolatain keresztül egyre több lehetőség nyílik különböző színházi tradíción alapuló intézmények megismerésére. Fontosnak tartjuk, hogy megismertessük közönségünket az új színházi generációk kivételes képviselőivel. A programsorozat keretein belül olyan országok színházait látjuk vendégül, melyek programjaikkal és esztétikai minőségükkel is könnyen integrálódnak Bázisunk/lakásszínházunk adottságaihoz és technikai felszereltségéhez.

 

Mesterkurzusok Interkulturális Fesztiválja

A Teatro Potlach és az Eugenio Barba által vezetett I.S.T.A. (International School of Theatre Anthropology) együttműködésével 2013. június 10-19. között rendezték meg a Róma melletti festői szépségű városkában, Fara Sabinában, az Intercultural Festival Laboratory of Theatre Practices-t (Színházi Gyakorlatok Interkulturális Laboratóriumának Fesztiválja). Balázs Zoltán és a Maladype három színésze Pino Di Buduo, a Teatro Potlach vezetőjének meghívására érkezett a Fara Sabinai rezidenciára. A különböző színházi műhelyeket és alkotói módszereket bemutató fesztiválon Balázs Zoltán a Maladype TOJÁSÉJ című előadásának gyakorlatait felhasználva tartott színészeivel workshop bemutatót a „véletlenek játékai" módszerének technikájáról.


A több mint egy hetes nyári egyetem alkotó műhelyeiben számtalan művész és egyetemi hallgató dolgozott együtt a színházművészet tradicionális és kortárs vonulatát képviselő nemzetközi alkotóival. A mesterkurzusokat és workshopokat olyan neves művészek és előadók tartották, mint a japán Keiin Yoshimura színésznő, az argentin bohócművészet mestere Hernán Gené, valamint az indiai Parvathy Baul ének- és táncművész, akinek az indiai Baul színház hagyományait ápoló workshopján részt vettek a Maladype színészei is:Lendváczky Zoltán, Orosz Ákos és Tankó Erika.

A hihetetlen spirituális hanggal megáldott Parvathy a zenés versek kivételesen széles repertoárját adja elő. Az interpretáció eksztatikus jellege a titokzatos bengáli bárdok, a Baul hagyományaihoz köti előadóművészetét. Táncát és énekét két kis hangszer, a monoton hangzású Ektar és a Dugger dob kíséri. Bár alapvetően mestere, Sanathan Das Baul énekstílusát követi, több mesterének művészetéből is merítve, mindig hozzátesz saját egyéniségéből és energiáiból is.

A fesztivál egyik legfontosabb eseménye Eugenio Barba és Julia Varley a “Félig evilági, félig túlvilági” címet viselő két napos mesterkurzusa volt, amely gyakorlati bemutatók segítségével a színész és a jellem viszonyának témáját járta körül. Az Eugenio Barba módszerének alapjait képező színpadi jelenlét lényegét, a színész átváltozó képességének jellemzőit példázta az AVE MARIA című előadás is, melyet Julia Varley előadásában láthattak a fesztivál résztvevői. A több év munkájával összeállított előadásban Varley a híres chilei színásznőnek, Maria Cánepanak kívánt emléket állítani. Barba hatását mutattaNathalia Mentha és Keiin Youshimura színészi játéka is az olasz-japán koprodukcióban készített NEVE címet viselő előadás munkabemutatójában is. Ezt követően került sor az Odin Színház 50 évét összefoglaló “A Különbség meghódítása” című film vetítésére, melyhez kapcsolódva Eugenio Barba összegezte színházi kísérletei legfőbb tapasztalatait.

A hetvenes évek római színházi avantgárd időszakához kötődő Potlach Színház – mely az Odin szellemiségét adja tovább -, mára már saját művészi céljait és módszereit követi, melyet a széles skálán mozgó expresszív előadói stílus jellemez. A Mesterkurzusok Interkulturális Fesztiválja a generációk közötti kapcsolatot erősíti, a “mesterséget”, a színház értelmének kutatását és személyes újra felfedezésének fontosságát hirdeti. Lényege a falak nélküli színház, és benne a legfontosabb, a színház teste és a hangja: a színész.