A darab egyedi látásmódjához szokatlan forma társul. Az indián feljegyzéseken, dokumentumokon alapuló drámában nincsenek szerepek elkülönítve, nem tudható, pontosan ki beszél. Tudatfolyamnak, történetek, mesék láncolatának fogható fel, amit a Maladype színészei fognak a darab életében először továbbmesélni.

A szerző gondolatai a darabról:
„Amerika felfedezése az új kor történelmének legnagyobb hatású eseménye és eredménye, ugyanakkor traumája is. Egy kultúra fejlődésének a kezdete, egy másiknak pedig a pusztulása. Maga a történelmi modell komplexitása, két civilizációs forma ütközése, egy másik kultúrának a megismerése a saját kulturális minták alapján, illetve ennek a találkozásnak a mechanizmusa érdekelt. Évek óta foglalkoztat az elpusztult város képe és motívuma. Nagyon izgatott maga a történelmi szituáció, illetve annak ciklikussága.”

A dráma szövegének forrásai a Firenzei kódex, illetve Diego Munoz Camargo által írt Tlaskalatörténete, a Mexikói Krónika, Ixtilxóchitl XIII. könyve, az Aubin kódex, a Mexikói énekek és a Ramírez kódex. Ezeknek a beszámolóknak a részletei az Így látták címmel megjelent összefoglaló műben jelentek meg magyarul.