A kép, amelyen Sonderkommandósként... - Interjú Balázs Zoltánnal
Balázs Zoltán dermedt tudatállapotról, öngyógyító, termékeny fekete földről
A Csokonai Nemzeti Színház Debrecen és a Maladype Színház közös produkciója a Holokauszt 80 emlékév tiszteletére
Több dimenziójú, asszociatív, generációkat megszólító Gesamtkunstwerket álmodott meg Balázs Zoltán rendező mágikus színpadi térben Debrecen- Rumbach zsinagóga- nemzetközi turné „útvonalon” A Bábjátékos hazai ősbemutatójára. Gilles Ségal Ionesco-i abszurdot idéző darabja a holokauszt-trauma egyedi feldolgozása a tragi-groteszk műfajában.
- Hogyan esett a választása Gilles Ségal tragikus farce-ára, A Bábjátékosra?
- Amikor a tavalyi évadban véglegesítettük a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen és a Maladype Színház együttműködésében megvalósuló projekt paramétereit, olyan alkotást kerestünk, ami nem a megszokott módon, de méltóan tiszteleg a Holokauszt 80 emlékév előtt. Ezért döntöttünk Gilles Ségal Magyarországon korábban még be nem mutatott atipikus darabja mellett. A megállapodás után felkértük Rideg Zsófiát, hogy készítse el a műritkaság magyar nyelvű fordítását, amit Juraszek Zsuzsanna dramaturggal végül sajátos színpadi adaptációvá formáltunk. A zsidó származású román-francia író abszurdja nem véletlenül erősíti a ritkán játszott mesterművek sorát, hiszen a sartre-i filozófia két végpontja, a magában-való és a magáért-való létfelfogás között feszíti ki projekciókkal teli mondanivalóját. A főszereplő és a környezete ezen értelmezések összekapcsolására törekszik. Múltunk legsötétebb fejezetének megidézése rendkívül nehéz feladat. A „teljesen elégő áldozat” emlékezetét sokféleképpen próbáltuk már túlélők, szemtanúk konkrét történetein keresztül életben tartani és igyekeztünk a népírtáshoz vezető folyamatokat leleplező alkotások végtelen sorával a társadalmakat is szembesíteni az újfent felerősödő antiszemitizmussal, de a téma sötét ereje művészetfogyasztási szokásaink érzékelési rutinjának alapvető megváltoztatására kényszerít. A borzalmak naturális, testközeli bemutatása sokáig tabutéma volt és ma is rengetegen irtóznak elolvasni egy vonatkozó könyvet vagy megnézni egy filmet. A Bábjátékos a mágikus történésekre helyezi a figyelmet, így jelentősen eltér a megszokott holokauszt ábrázolástól.
- A birkenaui táborból menekült łódźi bábjátékos öt évvel a háború után sem képes elhinni, hogy a háborúnak vége. A valóság, az emlékezet és a képzelet hármas dimenziójában mozog. Mi indokolta, hogy cirkuszi revüket idéző teret, pazar fény, látvány- és zenei világot teremtsen Samuel Finkelbaum tragikomikus életéhez?
- Összművészeti előadásunkban a főhős elméjének időben és térben történő kiterjesztését a talajvesztettség, világképének érvénytelenné válása indukálta. Eszmélése során Finkelbaum kénytelen szembenézni a világról és annak rendjéről alkotott elképzelései téves voltával. Élettörténete az 1918 és 1950 közötti időskálán szélsőséges helyzetek között cikázva kísérli meg rekonstruálni önmagát. Az álmokkal és vágyakkal keveredő emléktöredékek között helyet kap a teljes pompájában viruló ifjúság, a náci rezsim árnyékában megnyomorított házasélet és a reményeitől megfosztott művészlét is. A szabadság, a teremtés és a kreativitás vonzásában egymásra találó emberpár világhírű bábszínházról, turnékról, boldog családi életről ábrándozik. Alkotóenergiáikat az újításoknak teret adó 20. század eleji kulturális élet és a weimari köztársaságban fénykorát élő kabaré Eros és Thanatos által inspirált sokrétű öröksége táplálja. Ezeket az inspiráló érzéki impulzusokat alapul véve alkotta újra Kovács Adrián zeneszerző azokat az emblematikus dalokat, amelyeket a színészek több nyelven és stílusban szólaltatnak meg az előadásban. A több mint 30 évet felölelő időszakot Németh Anikó különleges jelmezei teszik még inkább átélhetővé. Az előadás forgótükrös világában a különböző alakzatokat megrajzoló mozgó díszletelemek és a lélek irreális képzetét felerősítő speciális fénydramaturgia együttesen hozzák létre az állandóan változó tudati tereket és személyes térkompozíciókat.
- Mennyire jut egyenrangú szerep a báboknak, a bábozásnak?
- A bábok mindig kimondják azt amire mi nem vagyunk képesek, ezért történetünkben különösen fontos szerepet jut nekik. A főszereplő bebábozódását is kifejezni képes jelszerű művészet nagy teret biztosít az absztrakciónak. Bábszerű kivetüléseink emlékeztetnek rá, hogy esetlegesen létezünk és létünk ugyanolyan értelmetlen, mint a tárgyaké, amelyek körbevesznek. Nálunk Finkelbaum halott feleségét, Ruchelét két csodálatos tehetségű táncoslány kelti életre különbözőképpen.
- Kopár padlásszoba, bőröndből elővett bábok, lecsupaszított tér szerepel az eredeti szerzői instrukciókban. Ellene akart menni a minimalista ábrázolásnak, a „szegény” színház koncepciónak?
- Ellenkezőleg: az igényes minimalizmus és eszköztelenség formálta előadásunk végső arculatát. Alkotótársaimmal fontosnak tartottuk, hogy a magunk padlásszobáját teremtsük meg, azt a csapdaként is funkcionáló zónát, amely régóta fogva tartja Samuelt. A felkészülési időszakban sokféleképpen vizsgáltuk a Szoba lehetséges metaforáit, így a diverzitás végül koncepcióvá lényegült. A poszttraumás stressz-zavarral küzdő főhős megdermedt tudatállapotát visszaemlékezéseinek prizmáján keresztül terveztük különböző nézetek és rendszerek vetületei révén megrepeszteni. Többdimenziós kirakósunk a szembenézést, az újrakezdést helyezi előtérbe, azoknak a második világháború végén létrejött rehabilitációs központoknak a mintájára, ahol a PTSD tüneteivel küzdő túlélőket próbálták visszasegíteni a mindennapi életbe. Az 1950-es években a szakemberek az egyedülálló borzalom kezelésében még nem támaszkodhattak elődeik tapasztalataira, az esetleírások teoretizálása alapján írott művekben a hasonló mintázatot követő szimptómákra összefoglalóan koncentrációs tábor szindrómaként hivatkoztak. Finkelbaum téveszmékkel terhelt tudatzavarát is ez a tünetegyüttes okozza. A kép, amelyen Sonderkommandósként várandós felesége hulláját kénytelen elégetni, örökre a lelkébe vésődött. Manapság sokan utaznak az Amazonashoz, hogy kapcsolatba kerüljenek a terra pretával, az öngyógyító termékeny fekete földdel. Számomra A Bábjátékos az öngyógyító termékeny fekete föld.
- Samuel Finkelbaum egyszerre lírai, groteszk, sőt vicces karaktere valahol a téboly és a clownság határvonalán mozog...
- Ezért illeti soha meg nem valósuló produkcióját „Samuel Finkelbaum tragikomikus élete” címmel. Színház a színházban jellegű előadásunk alcímeként mi is ezt a műfaji meghatározást választottuk, mivel tökéletesen kifejezi a finkelbaumi haláltánc kápráztatóan megkomponált és bizarr lényegét. Az egzisztencialista ködben bolyongó művész elméjében a világ és a tudat kölcsönös függésben vannak, megjegesedett érzelmeit mágikus magatartások segítségével próbálja megolvasztani. Isten, a teremtés, a hit, a felelősség és az undor fogalmai erőteljesen beépültek tudatának falaiba és ezek az akadályok csak az előadás végén omlanak le, amikor újra megérinti a fény.
- Az agresszió fokozódó jelenségei, a közösségi média felületeken meghirdetett „zsidóvadászat” Belgiumban, Hollandiában, Európa-szerte dermesztő képet fest a rasszizmus, az antiszemitizmus előretöréséről. A háborúnak, a holokausztnak nincs vége?
- Világunk sajnos tele van előítéletekkel és a messianisztikus intolerancia is radikalizálódik. Az online térben internetes próféták gyilkos utasításokkal buzdítanak személyek és közösségek ellen, legutóbb épp az orvosok kerültek célkeresztbe. A megbélyegzés mindennapos gyakorlattá vált. Egyedül a művészetnek lehet valamiféle semlegesítő, ellenpontozó hatása. A humanizmus új megalapozását az empátia, a tisztán megfogalmazott szándékok és az egymás felé fordulás jelentheti negatív erőkkel átitatott világunkban.
Szentgyörgyi Rita, hvg360, 2025
A Csokonai Nemzeti Színház Debrecen és a Maladype Színház közös produkciója a Holokauszt 80 emlékév tiszteletére
Több dimenziójú, asszociatív, generációkat megszólító Gesamtkunstwerket álmodott meg Balázs Zoltán rendező mágikus színpadi térben Debrecen- Rumbach zsinagóga- nemzetközi turné „útvonalon” A Bábjátékos hazai ősbemutatójára. Gilles Ségal Ionesco-i abszurdot idéző darabja a holokauszt-trauma egyedi feldolgozása a tragi-groteszk műfajában.
- Hogyan esett a választása Gilles Ségal tragikus farce-ára, A Bábjátékosra?
- Amikor a tavalyi évadban véglegesítettük a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen és a Maladype Színház együttműködésében megvalósuló projekt paramétereit, olyan alkotást kerestünk, ami nem a megszokott módon, de méltóan tiszteleg a Holokauszt 80 emlékév előtt. Ezért döntöttünk Gilles Ségal Magyarországon korábban még be nem mutatott atipikus darabja mellett. A megállapodás után felkértük Rideg Zsófiát, hogy készítse el a műritkaság magyar nyelvű fordítását, amit Juraszek Zsuzsanna dramaturggal végül sajátos színpadi adaptációvá formáltunk. A zsidó származású román-francia író abszurdja nem véletlenül erősíti a ritkán játszott mesterművek sorát, hiszen a sartre-i filozófia két végpontja, a magában-való és a magáért-való létfelfogás között feszíti ki projekciókkal teli mondanivalóját. A főszereplő és a környezete ezen értelmezések összekapcsolására törekszik. Múltunk legsötétebb fejezetének megidézése rendkívül nehéz feladat. A „teljesen elégő áldozat” emlékezetét sokféleképpen próbáltuk már túlélők, szemtanúk konkrét történetein keresztül életben tartani és igyekeztünk a népírtáshoz vezető folyamatokat leleplező alkotások végtelen sorával a társadalmakat is szembesíteni az újfent felerősödő antiszemitizmussal, de a téma sötét ereje művészetfogyasztási szokásaink érzékelési rutinjának alapvető megváltoztatására kényszerít. A borzalmak naturális, testközeli bemutatása sokáig tabutéma volt és ma is rengetegen irtóznak elolvasni egy vonatkozó könyvet vagy megnézni egy filmet. A Bábjátékos a mágikus történésekre helyezi a figyelmet, így jelentősen eltér a megszokott holokauszt ábrázolástól.
- A birkenaui táborból menekült łódźi bábjátékos öt évvel a háború után sem képes elhinni, hogy a háborúnak vége. A valóság, az emlékezet és a képzelet hármas dimenziójában mozog. Mi indokolta, hogy cirkuszi revüket idéző teret, pazar fény, látvány- és zenei világot teremtsen Samuel Finkelbaum tragikomikus életéhez?
- Összművészeti előadásunkban a főhős elméjének időben és térben történő kiterjesztését a talajvesztettség, világképének érvénytelenné válása indukálta. Eszmélése során Finkelbaum kénytelen szembenézni a világról és annak rendjéről alkotott elképzelései téves voltával. Élettörténete az 1918 és 1950 közötti időskálán szélsőséges helyzetek között cikázva kísérli meg rekonstruálni önmagát. Az álmokkal és vágyakkal keveredő emléktöredékek között helyet kap a teljes pompájában viruló ifjúság, a náci rezsim árnyékában megnyomorított házasélet és a reményeitől megfosztott művészlét is. A szabadság, a teremtés és a kreativitás vonzásában egymásra találó emberpár világhírű bábszínházról, turnékról, boldog családi életről ábrándozik. Alkotóenergiáikat az újításoknak teret adó 20. század eleji kulturális élet és a weimari köztársaságban fénykorát élő kabaré Eros és Thanatos által inspirált sokrétű öröksége táplálja. Ezeket az inspiráló érzéki impulzusokat alapul véve alkotta újra Kovács Adrián zeneszerző azokat az emblematikus dalokat, amelyeket a színészek több nyelven és stílusban szólaltatnak meg az előadásban. A több mint 30 évet felölelő időszakot Németh Anikó különleges jelmezei teszik még inkább átélhetővé. Az előadás forgótükrös világában a különböző alakzatokat megrajzoló mozgó díszletelemek és a lélek irreális képzetét felerősítő speciális fénydramaturgia együttesen hozzák létre az állandóan változó tudati tereket és személyes térkompozíciókat.
- Mennyire jut egyenrangú szerep a báboknak, a bábozásnak?
- A bábok mindig kimondják azt amire mi nem vagyunk képesek, ezért történetünkben különösen fontos szerepet jut nekik. A főszereplő bebábozódását is kifejezni képes jelszerű művészet nagy teret biztosít az absztrakciónak. Bábszerű kivetüléseink emlékeztetnek rá, hogy esetlegesen létezünk és létünk ugyanolyan értelmetlen, mint a tárgyaké, amelyek körbevesznek. Nálunk Finkelbaum halott feleségét, Ruchelét két csodálatos tehetségű táncoslány kelti életre különbözőképpen.
- Kopár padlásszoba, bőröndből elővett bábok, lecsupaszított tér szerepel az eredeti szerzői instrukciókban. Ellene akart menni a minimalista ábrázolásnak, a „szegény” színház koncepciónak?
- Ellenkezőleg: az igényes minimalizmus és eszköztelenség formálta előadásunk végső arculatát. Alkotótársaimmal fontosnak tartottuk, hogy a magunk padlásszobáját teremtsük meg, azt a csapdaként is funkcionáló zónát, amely régóta fogva tartja Samuelt. A felkészülési időszakban sokféleképpen vizsgáltuk a Szoba lehetséges metaforáit, így a diverzitás végül koncepcióvá lényegült. A poszttraumás stressz-zavarral küzdő főhős megdermedt tudatállapotát visszaemlékezéseinek prizmáján keresztül terveztük különböző nézetek és rendszerek vetületei révén megrepeszteni. Többdimenziós kirakósunk a szembenézést, az újrakezdést helyezi előtérbe, azoknak a második világháború végén létrejött rehabilitációs központoknak a mintájára, ahol a PTSD tüneteivel küzdő túlélőket próbálták visszasegíteni a mindennapi életbe. Az 1950-es években a szakemberek az egyedülálló borzalom kezelésében még nem támaszkodhattak elődeik tapasztalataira, az esetleírások teoretizálása alapján írott művekben a hasonló mintázatot követő szimptómákra összefoglalóan koncentrációs tábor szindrómaként hivatkoztak. Finkelbaum téveszmékkel terhelt tudatzavarát is ez a tünetegyüttes okozza. A kép, amelyen Sonderkommandósként várandós felesége hulláját kénytelen elégetni, örökre a lelkébe vésődött. Manapság sokan utaznak az Amazonashoz, hogy kapcsolatba kerüljenek a terra pretával, az öngyógyító termékeny fekete földdel. Számomra A Bábjátékos az öngyógyító termékeny fekete föld.
- Samuel Finkelbaum egyszerre lírai, groteszk, sőt vicces karaktere valahol a téboly és a clownság határvonalán mozog...
- Ezért illeti soha meg nem valósuló produkcióját „Samuel Finkelbaum tragikomikus élete” címmel. Színház a színházban jellegű előadásunk alcímeként mi is ezt a műfaji meghatározást választottuk, mivel tökéletesen kifejezi a finkelbaumi haláltánc kápráztatóan megkomponált és bizarr lényegét. Az egzisztencialista ködben bolyongó művész elméjében a világ és a tudat kölcsönös függésben vannak, megjegesedett érzelmeit mágikus magatartások segítségével próbálja megolvasztani. Isten, a teremtés, a hit, a felelősség és az undor fogalmai erőteljesen beépültek tudatának falaiba és ezek az akadályok csak az előadás végén omlanak le, amikor újra megérinti a fény.
- Az agresszió fokozódó jelenségei, a közösségi média felületeken meghirdetett „zsidóvadászat” Belgiumban, Hollandiában, Európa-szerte dermesztő képet fest a rasszizmus, az antiszemitizmus előretöréséről. A háborúnak, a holokausztnak nincs vége?
- Világunk sajnos tele van előítéletekkel és a messianisztikus intolerancia is radikalizálódik. Az online térben internetes próféták gyilkos utasításokkal buzdítanak személyek és közösségek ellen, legutóbb épp az orvosok kerültek célkeresztbe. A megbélyegzés mindennapos gyakorlattá vált. Egyedül a művészetnek lehet valamiféle semlegesítő, ellenpontozó hatása. A humanizmus új megalapozását az empátia, a tisztán megfogalmazott szándékok és az egymás felé fordulás jelentheti negatív erőkkel átitatott világunkban.
Szentgyörgyi Rita, hvg360, 2025