Weöres Sándor címként választott egysorosának törékeny szépségét felfedezve, a Maladype társulatának tagjai szavak nélkül, játszi könnyedséggel fogalmazzák meg viszonyaikat (egymáshoz és önmagukhoz) hétköznapi játékaink természetes nyelvén. Ártatlan és ártatlannak tetsző játékok követik egymást, a változatos zenei kavalkádból lendület, életöröm árad, s játék közben mindennapjaink láthatatlan színháza is láthatóvá válik.

Enyedi Sugárka gondolatai a rendhagyó estéről:

"Olyan inspiráló kihívást kaptam a Maladype Színház által, ami több szinten megmozgathatja bennem az előadóművészt. Izgalmasnak találom a különböző színházi tereket, a színészi játék közben kibontakozó varázslatot, ami mindig az adott pillanatban kell, hogy megszülessen. Örülök, hogy kifejezetten élő műfajokat kapcsolhatunk össze a Tojáséjben, hiszen ezen a ponton az érzéseket, történeteket átadó éneklés, a korszakokat és különböző zenei kultúrákkal átitatott rögtönzésekkel teli jazz is találkozik."

Vélemények az előadásról:

"Titkos. Ősi. Modern. Ódon. Gyermekin ártatlan. Ravaszdin fortélyos. Magától értetődőn egyszerű. Bonyolult, mint egy kínai fejtörő. Nem érteni, holott világos, mint a kelő hajnal a patak partján." Molnár Gál Péter: Tojáséj

"A konkrét történetek nélkül is tartalmasan epikus, magatartás- és kapcsolat-ősmintákat közlő jelenetek füzére, koreográfiája lágy, álombeli mézektől ittas rendező, a remeklő Balázs Zoltán fejében, akaratában, idegeiben született meg, hogy a Maladype tagjai éljék, forogják, zuhanják, csússzák sárrá, arannyá, sárarannyá." Tarján Tamás: Nyolcvanperces etűd