A kötet megjelenése és a készülő előadás iránti fokozott érdeklődés alapja, hogy Balázs Zoltánt, korábbi meghatározó szerepei után, újra színészként láthatja a közönség, aktualitását pedig tovább növeli a jelenlegi nemzetközi társadalmi folyamatokra és a demokratikus értékekre irányuló koncentrált figyelem.

A műről:
Néhány évvel ezelőtt újból intellektuális viták tárgyává lett a világ jó néhány pontján az ún. „Kravcsenko-ügy”, miután 2009-ben megjelent John Fleming ideológiatörténeti bestsellere, az Anti-kommunista kiáltvány: négy könyv, amelyik meghatározta a hidegháborút, s miután 2008-ban egy lengyel kiadó – elsőként a volt kommunista blokk országai közül – jelentős sajtóvisszhang mellett, közreadta Kravcsenko vádirattal felérő önéletrajzát. Magyarországot azonban elkerülték ezek a viták – igaz, maga a könyv is. Mai aktualitásának oka viszont, ha úgy tetszik, épp ez a hiány: a Kravcsenko-ügy elfeledése, elhallgatása, zárójelbe tétele azt jelzi, hogy nem néztünk szembe teljes mélységében a II. világháború után kialakult történelmi helyzetünk azon kérdéseivel, amelyeket az 1946-os mű annak idején direkt módon felvetett, a szerző sorsa és a kötet utóélete pedig a maga tragikus fordulataival áttételesen, de nagyon világosan és kegyetlen egyértelműséggel megjelenít. Viktor Kravcsenko könyvét nem véletlenül emlegetik együtt Arthur Koestler: Sötétség délben című, 1941-es regényével: ezek a művek elsőként igyekeztek rádöbbenteni a világot a szovjet rendszer valódi lényegére, Kravcsenko pedig elsőként – Szolzsenyicin Gulág-jánál jóval előbb – adott hírt első kézből a szovjet lágerek világáról, a totális terror működésének nyers valóságáról. A könyvnek azonban ma nemcsak, sőt nem is elsősorban történeti – politika- és ideológiatörténeti – olvasata a lényeges, nem is a benne foglalt történelmi információk. Üzenete ma egészen más, mint a hidegháború kezdetén, tétje pedig – ha lehet – jóval nagyobb, mint a rendszerek közötti politikai-ideológiai állásfoglalás.

Kravcsenko kérdése létkérdés: hogyan őrizhető meg és hogyan teremthető újra a „személyes szabadság emlékezete”, a saját döntésre, a saját élet választására való képesség és felelősség kulturális tapasztalata olyan körülmények között, amikor egy totális rendszer mindezt kiiktatandó, szükségtelen rossznak deklarálja? E „kibeszéletlen” múlt még rejtett terheinek feltárása, megismerése és nyilvános megvitatása nélkül a mai magyar középnemzedék gondolkodásában továbbra is megmaradnak azok a feloldatlan görcsök, tovább sodródnak azok a tisztázatlan problémák, amelyek a fiatalabb és legfiatalabb nemzedéket is akadályozzák abban, hogy a „tiszta emlékezet” birtokában definiálja önmagát, helyét a mai magyar szellemi életben.

Viktor Kravcsenkóról:
Viktor Kravcsenko 1905-ben született Jekatyerinoszlávban (ma: Dnyepropetrovszk, Ukrajna negyedik legnagyobb városa). Kravcsenko útja szinte nyílegyenes „szovjet” karrier: 1927-ben belép a komszomolba, a katonai szolgálat után 1929-ben a pártba. Beiratkozik a harkovi műszaki főiskolára, miközben a párt megbízásából a környékbeli, éhségtől elcsigázott falvakban kell irányítania a termény betakarítást és beszolgáltatást, részt vennie a kuláklistázásokban. A főiskola után mindjárt kinevezik a nyikopoli kombinát csővezetékgyártó üzeme élére. Közeli kapcsolatba kerül Szergo Ordzsonikidze nehézipari népbiztossal (aki egy ideig Sztálin bizalmasa), kivételes képességei mellett ennek a kapcsolatnak is köszönheti gyors előmenetelét. Kemény, kitartó személyisége, megkérdőjelezhetetlen tisztessége is hozzásegíti ahhoz, hogy azon kevesek egyike lehet, akik közel másfél éven át tartó tortúrák, vallatások után (szabotázs és a népvagyon elherdálása ellene a koholt vád) képes tisztázni magát az ellene felhozott, konstruált ügyekben: kiszabadul az NKVD fogságából. Megszabadul a folyamatos kihallgatásokkal járó állandó nyomástól (éjjel folynak a kihallgatások, nappal ugyanúgy végzi nagy felelősséggel járó munkáját, mintha nem is állna vizsgálat alatt). 1942-ben, a háború tetőpontján nevezik ki az Oroszországi Népbiztosság Hadseregellátási Főigazgatósága vezetőjének, ahol végképp szembesül az általános terrorra épülő rezsim működési mechanizmusával. 1943 júniusában az küldik Egyesült Államokba, a szovjet fegyverszállítási- és vásárlási bizottság tagjaként. 1944 áprilisában elhagyja a szovjet missziót, és „az amerikai közvélemény védelmére” bízza magát.

Ezt az élettörténetet írja meg a könyvben, amely megjelenése után több millió példányban kel el világszerte. Perbe fogják (azzal vádolva, hogy amit ír az nem igaz, a korabeli sajtómegjelenések szerint a Kravcsenko-ügy az „évszázad pere”), de megnyeri a pert. Az 1960-as évek közepén holtan találják egy new york-i szállodában, feltehetőleg a KGB végez vele.

Ő írja a könyv utószavában:
„Könyvemet Oroszország népének ajánlom, akik közé magam is tartozom. Azokra a milliókra emlékezem vele, akik a szovjet abszolutizmus elleni harcban pusztultak el, arra sok millió ártatlan emberre, akik ma is a Kreml megszámlálhatatlan börtönében és kényszermunkatáborában sorvadnak, arra a milliónyi honfitársamra, akik szeretett hazám védelmében estek el, az orosz nép jobb jövőjéről álmodva. Azoknak a haladó gondolkodású és társadalmi igazságra törekvő embereknek ajánlom könyvemet világszerte, akik támogatják a szabad, demokratikus Oroszország megteremtéséért vívott harcot. Szabad és demokratikus Oroszország nélkül sosem valósulhat meg a tartós béke a földön.

New York, 1946. február 11.
Viktor Kravcsenko”

Viktor Kravcsenko műve a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ideje alatt a Maladype standján (Millenáris, D épület, 21-es stand, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.) kapható.

A kötet megrendelhető a +36 70 32 68 108-as telefonszámon, amaladype@maladype hu e-mail címen, továbbá megvásárolható a Maladype előadásainak és programjainak időpontjában játszóhelyeinken.