A szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház koprodukciói hatékony módszernek bizonyultak arra, hogy bekerülhessünk a színház új realitásainak esztétikai vérkeringésébe, illetve a színház élvonalbeli alkotói révén a nemzetközi hálózatokba. Ez nem számít újkeletű dolognak, hiszen évi rendszerességgel dolgoznak együtt fontos intézményekkel, nemzeti színházakkal és közismert fesztiválokkal egyaránt. A fesztivál jelenlegi kiadásának programjában is számos koprodukció szerepel, amelynek előnyeit most nem ecsetelem.

A Mester és Margarita Bulgakov regényének színpadi adaptációja, amelyet Balázs Zoltán rendezett, aki egyben az előadás koprodukciós partnerének, a budapesti Maladype Színháznak az igazgatója is. Merész feldolgozásról beszélünk, amely bár nem tagadja meg a forrásmunka szellemét, benne tisztán érezhetővé válik a magyar művész személyisége.

Színpadi olvasatának kulcsa a színház a színházban megközelítés, egy olyan perspektíva, amelyben Woland történelmi léptékű irányítóvá válik. Bulgakov több síkon folyó története az előadásban is visszaköszön, sőt, mintha ezek megsokszorozódnának, Balázs Zoltán ugyanis rengeteg színházi, kabarés, filmes kifejezőeszközzel operál az énekléstől és az élő zenétől kezdve a vetítésen át egészen a valós idejű filmezésig. A rendezőnek szerencsére attól függetlenül sikerül elkerülnie a zsúfoltságot, hogy rendezése metafizikai rétegekben bővelkedik, váltogatja a síkokat, és egymással párhuzamos narratívákban kalauzolja a nézőt. A regényhez hasonlóan az előadás is gazdag jelentésrétegekkel, gyakori utalásokkal és idézetekkel rendelkezik. Ezeket Balázs Zoltán tartalmas színházpoétikai réteggel egészíti ki, utalásokat csempészve be Diderot-tól kezdve Bob Wilsonon át egészen Silviu Purcăreteig a modern színpadi gyakorlat és gondolkodás számos nagy alakjára. Purcărete Faustja iránti rajongásáról tanúskodik egy replika, illetve az az egyértelmű jel, amikor az egyik díszletelemen diszkrét, ám jól láthatóan elhelyeznek egy posztert.

Bár gazdag jelentéstartalmának, komolyságának és józanságának köszönhetően az előadás nézése nehézséget okozhat, a Mester és Margaritában igenis fellelhető a humor, ami megkönnyíti befogadását. Szintén segítenek a zenei részek, amelyek élőben, a színészek közreműködésével zajlanak, akik ugyanis ez alkalomból megtanultak egy-egy hangszeren játszani. Az már-már közhely, hogy az összes színész, vagyis Ofelia Popii, Marius Turdeanu, Pali Vecsei, Adrian Neacşu, Diana Fufezean, Adrian Matioc stb. nagyot alakít; Mariana Mihu pedig Woland szerepében különösen sziporkázik. A színésznő jól uralja és tökéletesen egyensúlyozza az éneket, a gesztusokat és a testiséget, az általa megalkotott karakter gonosz, sikamlós, bonyolult.

Oltiţa Cântec, Observator Cultural, 2013

Fordította: Adorjáni Panna