MGP: Musset

Öt felvonás, három estét kitevő harminchat jelenet. Hatvan díszletváltozás. Négyszáznál több szereplő. Öten játssza a Maladype Színház az Eötvös Kollégium Vásárcsarnok mögötti (Krétakör bérelte) épületében. Nem hiányoljuk a kimaradt háromszázkilencvenötöt. Egy színész megtöbbszöröződik. Több szerepet is játszik. Ha eltalálják a nézők: ki melyiket képviseli, ajándékot kap. Musset életében nem került színre a mű. Fivére, Paul az Odéonnak átdolgozta a szöveget 1863-ban. A császári cenzúra betiltotta a királygyilkos, egyházellenes művet. Három évvel később három felvonásosra redukált változatában lett meg premierje a Renaissance-ban. Az aranyhangú Sarah Bernhardt játszotta erősen befűzve. Nadrágszerepként a Hamlet és A sasfiók között. Travesztiként. 1952-ben sikerre vitte a siheder-Lorenzacciót Avignonban a 30 éves Gérard Philipe.

Musset megírta az alaposan unalmas Század gyermekének vallomásait. Következtethető: modernnek érezte magát, együtt élt a nála hét évvel idősebb, nadrágot hordó és szivarozó, hátaslovon kaptató, mindennapjaiban is férfi művésznevét használó George Sanddal. (Keresztnév utolsó hangja kiejtendő!) Lorenzaccio, a francia Hamletnek nevezett „fekete herceg" vadromantikus prózában szavaló hős elkomolytalankodja a tragikumot. Nem veszi komolyan a világot. Önmagát sem. Victor Hugo egy színpadi vezércikkíró önteltségével szembe szavalja közhelyekkel a nézőteret. Rostand elbájol dalaival. Dumas apó elsodorja közönségét mesélőkészségével. Musset önismeretet keres, őszinteségében a maga kárára. Rossz a véleménye önmagáról. Tisztaság harcol benne a züllöttel. Szemtelenül szókimondó. Vajmi kevés tisztelet van benne mások iránt.

A kopár szobában asztal Ambrus Mária díszlete. Rajta kötött piros kesztyűk összevarrott halma. Levágott, véres kézfejek. (Nem feledendő, hogy a korai Zsótér Shakespeare vérfürdőző rémdrámájában, Titus Andronicusában lemetszik Lavinia mindkét kezét: a rendezés piros hosszúszárú kesztyűt húzott a csonkolt testrészre.) A Lorenzaccio hátterében a női kórus folyamatosan köt kesztyűt, érmelegítőt az orosz frontra. Élen a tetemrehívóan közömbös Bakos Évával, aki a francia forradalom bitójának tövében kötőtűkkel elfoglalt vérfagyasztó trikotőzöket juttatja észbe. A kórus gyártja a véres hekatombát. A ruhák, kellékek, sipkák, kesztyűk Benedek Mari tervezésében a vér minden árnyalatát használják. Kékes verestől, paprikapirosig vérszínekbe öltözködnek a szereplők. Vértől csöpögő kardok helyett kardvirágok a fegyverek. A lemészároltak tömegét képviselő kesztyűhalmok közt bújócskáznak a szereplők. Nem rémisztő halomban, inkább gyermekjátékos huncutsággal.

Zsótér a nagyoperai külsőségekben pazar rinascemento történetet két telefonfülkényi térbe gyömöszöli, redukált létszámmal. A pátosz fontoskodás. A romantikus személyiség csúfondáros meghasadtság. A méltóság és a hősiesség önmaga ellentéte egyszersmind. A romantikus hősök annyira komolyan veszik önmagukat, hogy nevetségessé válnak. Fátyol Kamilla halvány kármin gumikesztyűt fúj erővel. Gyilkos gúny. Gúnyos gyilok.
A bábszínház szakon végzett Lendváczky Zoltánnak mindenféle arca látszik. Mintha a változékony szemcsalású báboktól tanulta volna el a többértelmű mimikát. A tragikus és a komikus között rajtakaphatatlanul cikázik. Eldönthetetlen: ujjong, vagy beléhal? Csábító, kacér asszony. Szemérmességét el-elfojtott vihogással leplezi. De lehetséges, hogy harmadik szemével látja férfiból nővé átváltozását és kineveti magát. Kívülről-belülről ellenőrzi magát. Nem hagyják hidegen saját tréfái. Mulat maskaráin. Eltávolítja ezzel a komolyan vehetőséget. Illetve: megháromszorozódik. Egyszer ott áll a fiatal színész. Aki nőimitátor, mindazonáltal kineveti álcaságát. Azonos magával. A szerepbeli szereppel. És a szerepbeli alakoskodás kritikájával. Úgy látszik: szeret játszani. Nem abban fürdik, hogy nézik. Mintha magát szórakoztatná személyiségbújócskájával.

Orosz Ákos-Lorenzaccionak átrendeződnek a vonásai. Megváltozik az arca. Orcái gömbszerűvé felfúvódnak. Nem tudható, merre néz. Egyszerre többfelé irányul tekintete, mintha nem bírná rögzíteni figyelmét, és alattomosan körbepillantana. Nem használ segédeszközt: mégis mintha kínaivá alakult volna át. Bravúrmozdulat. Minden komédiás tud néhány ilyent. Nyúlszájassá teszi magát, vagy bandzsítással átrendezi arcberendezését. A trükk belesimul a játékosan fölfogott játékba. A gyermekjáték őszinte komolyságának csupán egyik fordulata. Mimikai hullámok, az arcjáték bohócian tarka meglepetései megsokszorozzák a kaleidoszkópnak mutatkozó mimikai közlést.

Tompa Ádám elesetten hősi, szeretet teli rémdrámajátékos. Szenvtelenül gyermeki kegyetlenségű. Játékos élvezettel fogadja lemészárlását.

Ungár Júlia lendületes fordításában a Lorenzaccio Maladype munkabemutatója, megelőzve a Budapesti Őszi Fesztivál premierjét.

Molnár Gál Péter, Népszabadság, 2009