MGP: Akropolis

Nincs új a nap alatt. Balázs Zoltán és Zsótér közösen rendezték meg a Bárkában a Maladype Társulattal Stanislaw Wyspianski (1869-1907) Akropolisz-át. Zsótér az I-II., Balázs a III. – IV. felvonást. Négykezesben rendezte a Moszkvában született Barta Zsuzsa és a spanyolországi születésu Margitta Gábor Gyorött a Ljubov Jarováját (1964). Tizenöt percenként váltották egymást a rendezoi pultnál instruálni oroszosan képzett torokhangon vagy spanyolos akcentussal.
Az Akropolisz nem négykezes. Kétfejes rendezés. Két egyformán tagadó, de különbözoen állító rendezo munkája egymás mellett. Két szuverén rendezoje egyazon színmunek, ami valójában négy különálló dráma. Nincs közös cselekmény. Különböznek a korok. Mások a szereplok. Azonos a helyszín: a lengyel Visegrád: Wawel vár, a középkori királyi székhely. Sírokra épült világ. Hajdani nagyok megkövült emlékeire épült valóság. Azonos az ido: húsvét vasárnapra virradó éjszaka, a feltámadás ideje. Négy angyalszobor latolgatja a hosi elhullás értelmét. Noalak elevenedik meg az Ankwicz síremlékrol, csatlakozik hozzá Ámor megelevenedett szobra, majd Hölgy a Skotnicki emlékmurol.
Spiró szerelmes levelet írt Wyspianski-hoz tanulmányában. Megvádolta összeesküvéssel a színháztörténetet a szerzo mellozéséért. Spiró sokat tett Wyspianski magyarra honosításáért. Írói vérét adta drámái lefordításáért. Színigazgatóként rávette Zsótért Szolnokon a Novemberi éj megrendezésére. Nem sorsverte író Wyspianski. Nem-lengyelek számára alig fölfogható mélységben lengyel. A krakkói középkori várban megelevenednek a díszítmények. A gótikus szobrok megszólalnak. A falikárpitoknak hozzászólásuk van a napi világhoz, ez meroben lengyel. Elképzelni sem tudok magyar írót, akit ennyire múltba merülten varázsszigeti. Vörösmarty óta senki nem mutatta föl ennyire illúziótlanul a nemzeti illúziókat.
Gótikus elvarázsolt kastélyba lép be a nézo. Lassan virrad a játéktérben. (Szépséges sötéteket állítanak elo, mivel tudnak világítani). Amint formát öltenek a színpad árnyai, kiviláglik lassan, nem tömör papírmasé Wawel a helyszín. Fokozatosan elveszti a látvány gótikus hatását. Megvilágosodnak az elemek.
Ambrus Mária terének közepébe, vakító fényben, motoros teherlift szállítja a koromsötét menyboltról a szereploket. A foszladozó homályból földereng, melyik sötét kosóból faragott álló, vagy gótikus sírbolton fekvo alak szobor-e, esetleg eleven ember. A szobortalapzatok telefonkönyvek kötegei, a vár valóságos alaprajzát körülvevo cikk-cakk cserépvonalról a teljes világosban kiderül, leporelló meséskönyvek. Üvegszívekben neonláng lobog, honfiszu tüze gyanánt. Az antikvitás mitológiai szellemei strandpapucsban, iromba frottírtörölközokbe csavarodva járnak. Zsótér vizuális és auditív színházi idiómája merészen használja a történeti korokon átívelo giccset. A nagy érzületek mellé szervesen hozzáilleszti a lesüllyedt, bazári ízlést. A kísértetiességhez hozzájárul, Benedek Mari jelmezeinek hátkivágásában fémhengerek füzére a díszítés, mozgáskor csilingelnek, mint ajtóba fölakasztott szélhárfák.
A föl-alá liftezo modern felvonószerkezetrol, a csarnok kioltott oszlopi közt lebego rémalak inte felénk. Oldalán jól olvasható, öreg betukkel – Genie. Nem a költo zsenialitását cintányérozza. A gyártó cég nevét hirdeti. Zsótér makacs, eloadásonként visszatéro rendezoi ríme a történelmi és a jelenkor egyidejusége. A 13. századi környezetben közlekedo teherlift a Pentheszileában is jól játszotta szerepét. Okoskodás nélkül kapcsolja össze az illusztrálandó történelmi múltat a modern köznapokkal. Ambrus és Zsótér nem az illúziónak ágyaz meg, a képzelet terét nyitják meg.
A rendezo zord humora fölfedi a magunkkal cepelt történelmi kacatokat, meg az idovel történelmi régmúlttá avasodó jelent. Az utolsó negyedszázad akciófilmjei becserélték a Horace Walpole otrantói várkastélya óta kétszáz éve muködo pókhálós, rejtekajtós gótikus kísértetházát ipari környezetre. A rémfilmek végkifejletében izzó kohóba, húsdaráló hengerek közé, ipari kampókra kerülnek a rossz emberek. A titokzatos, fenyegeto rémvilágot mesemitológiánkban az utolsó ítélet helyszíneként fölváltotta a futuristák megdalolta fenyegeto gyáripar rejtélyes szerkezeteivel.
A trójai háború idején játszódik a Wawel álomjátékának II. felvonása. Antik szereploi álmodott érdekekért mennek halálba. A múltat jelennek, s jövonek képzelik. Fél figyelemmel, félig ébren élnek. Csak holtjaik elevenek.
Az elso felvonás végén hideg zuhanyként megszólal Bágya András - G. Dénes György: Megáll az ido, az égen néma álló csillagok/A Földön csak te vagy és én vagyok… slágere. (Párisz szájából szó szerint elhangzik Zsüti slágerszövegének bemondása: Megáll az ido. Majd az antik felvonásban Mátray Zsuzsa énekli: Látod ez a szerelem ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem …
A hatvanas évekbeli slágerek Wyspianskinál alacsonyabb költoi erovel, de értelmezo gesztussal, meg az éles kollázs-keltette sokk erejével hatnak.
A szünetben lebontja a muszak Ambrus Mária díszletét. Helyére építik Gombár Juditét . Egyik nem következik a másikból. Elszigetelten szuverének. Kitakarított a vívóterem terem. Lendületes vonalakkal díszített a Bibliai felvonás padlója. (Föltehetoen faltól-falig eloszobaszonyeg). Fent, a magasban narancs drapéria a kupola.
A legjobbak a versben írott szerzoi utasítások. A játszókon a testet hosszantian karcsúsító, aláfüggoen megnyújtott karú mesegót és arab ruhák. Flandriai falikárpitról megelevenedik Jákob bibliai története.
Naiv népi játék, szakrális esztéticizmussal elénekelve és eltáncoltan. A IV. felvonás – a Bárka-eloadás második részének második fele – Dávid király zsoltárai. Átmegy a dráma operába. A hárfás korált énekel az antik és a modern isten dicsoítésére. Az apoteózisnál összeomlik a Wawel, a lengyel múlt és a lengyelekkel cepelt valamennyi múlt ido. Itt leereszkedik a fekete végtelenbol egy templomi lámpás. Világít, amíg elborít mindent a sötét.
A kupolából leereszkedo Gombár féle drapéria dadaista Milói Vénuszként rátekeri a narancs mennyboltot az orsóként tengelye körül forgó basszbariton Dávid király - Hámori Szabolcsra . Ott áll, mint a 19. századvégi Vénusz férje elo-dadaista szoborparódia. Énekel végeláthatatlanul. Tízen ülnek körötte. Diszkréten dobon kísérik. Élesebben figyelnek, mint az eloadás negyedik órájában túlzottan próbára tett nézo.
A Bárka akusztikai- és térviszonyai legalkalmasabbá tennék a Ludovika vívótermének, bár színházat játszanak benne idonként.
Arany János – akire nincs jogvédelem -, ha valamelyik Shakespeare-t olyan Vahot Imrésen fordított volna le, mint Hajba Vince az I. felvonást, átdolgoztatták volna Hajba Vincével.
Minden felvonás, jelenet más versmértékben, és más összefüggésben dalolna (ha el tudnák fújni a játszók a verseket). Táncritmusban ropogós riposztok. Növekvo dinamizmus. Felvonásról felvonásra táncosabb versek. Megszabott ritmikájuk megnehezíti a zeneszerzo Sáry László munkáját. Muzsikát nehéz megzenésíteni.
Kálid Artúr „megvénhedt" Izsákként a legérthetobb. Tompa Ádám is bírja szuflával és sugárzással. Fátyol Kamilla biztonságosabban artikulál, mint Fátyol Hermina . Horváth Kristóf szövegmondása elszomorítóan kizárja a nézot az eloadásból. Parti Nóra , Dévai Balázs , Bakos Éva ingadoznak a szerepekkel való készenlét és félig fott megoldás közt. A muzsikus Mogyoró Kornél színészileg beleolvad összpontosításával a játékba.
Oláh Zoltán beszélokéjén is volna mit csiszolni, de földöntúli, onorikus járása, elvarázsolt színpadi jelenlevosége busásan túlfizeti artikulációs adósságát.
Az Akropolis eloadása a fopróbán még tizenegyig tartott. Azóta fél órát rövidült.

Molnár Gál Péter, szinhaz.hu