Perényi Balázs: A bomlás virágai

A „néger” ádáz ösztönök, bestiális vágy, brutális szexualitás, sötét hitvilág, rémületes babonák. A „néger” kitaszítottság, megvertség, megalázottság. A „néger” – letaglózó ero, de a „néger” az elnyomottak félelme és a szolgák sunyin meghajtott feje is. Jean Genet „fekete miséjén” a „négerek” bizarr ceremónián kivégzik a „sápatag” civilizáció emblematikus hoseit – Királynot, Kormányzót, Bírót, Misszionáriust, Inast. Analógiás mágiával felszámolják a néhai gyarmatosítók kifulladt impériumát, vagyis eltakarítják a fehér ember kultúrájának maradék törmelékeit. Mielott jelképesen lemészárolnák a kolonizáció „szentjeit”, a fekete színészek különös rituálét mutatnak be az „Udvar” elott. Újrajátsszák egy fehér no meggyilkolását. A színpad közepén, zárt koporsóban hever az áldozat. Csakhogy az „Udvar” is „néger” – a fakó maszk mögé bújt „fekete” játékosok dévaj iróniával jelenítik meg rabtartóikat. Genet „darabjaiban mindegyik szereplonek olyan szereplo szerepét kell eljátszania, aki szerepet játszik” – írja Jean-Paul Sartre. Harmadik síkon, a háttérben zajlik a „valóságos” cselekmény. A koporsó üres, az „Udvar” kivégzése stilizált tett – taps - , a társulat játékának igazi célja, hogy elterelje a fehér nézok figyelmét egy „fekete” forradalmár perérol. A színfalak mögött halálra ítélik és kivégzik az áruló vezért. Ám közben megérkezett az utód, aki folytatja, és gyozelemre viszi a megveszekedett sereget. Ez lenne a realisztikus szcéna, ám ez sem több, mint egy újabb tükörfelület, a vérszegény illúziószínház tükre. „A színház a komédia komédiájának, a tükrözodés tükrözodésének tükrözodésévé